Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-02-01 / 2. szám
106 ségét, hogy a foghúst izgatja és pathológikus elváltozásokat okoz, megakadályozza azáltal, hogy a gyűrűt csak 0'5 —1 mm-nyire helyezi a foghús alá. Kísérleteket végzett cylindrikus, kúpalakű és fordított kúp alakú gyűrűkkel. Legerősebben veszi körül a fogat a kúpalakú gyűrű.További vizsgálatai eredménye: 1. A gyűrűs korona mechanikai ellenállása, könnyű technikai készítése és javítása miatt előnyben részesül a modern koronatipusokkal szemben akár mint egyes korona, akár mint hídpillér molarisok és prmok tájékán. 2. A csonkot gyengén kúpalakúra preparáljuk, mert technikailag lehetetlen cylindrikussá előkészíteni. 3. A csonkon a defektusokat fémmel pótoljuk. 4. A csonk kerületét dróttal kétszer megmérjük; a foghús közvetlen közelében és a rágófelület közelében. 5. A gyűrűt a csonknak megfelelően kúpalakúra vágjuk s a gingivális szélét kívülről befelé ferdére köszörüljük. 6. A gyűrű Vj, legfeljebb 1 mm-re érjen a foghús alá. 7. Lenyomatvételhez a beteg a lenyomatanyagba harap. 8. Kontúrok csak öntés útján lesznek jók, 9. A konturfogókkal csak szűkítjük a koronát. Merk dr. Dr. Paul Simon: Über Prognathismus. (A prognathismusról. — Berlin. Vierteljahrschrift f. Zahnheilkunde. 1925. II.). Rövid áttekintést akar nyújtani erről a sokat vitatott kérdésről. Prognathismus alatt az arc középrészének előreállását értjük, az arc felső részéhez) illetve a koponyához viszonyítva. Az első, aki evvel a kérdései foglalkozott, Camper volt a 18. század végén, aki a róla elnevezett arcszöget határozta meg. Maga a „prognathia“-elnevezés egy angol szerzőtől, Prickárd-tól ered. Ma a Camper-vonalak helyett más síkok és vonalak szolgálnak útmutatóul a vizsgálatoknál, ezek: a frankfurti horizontális sík és az a verticalis sík, mely a prosthiont, subnasale-t és a nasiont köti össze. Ezek több szöget határoznak meg, melyekből a prognathia fokát megállapíthatjuk, ezek a szögek'a középarcszög, a teljes profilszög és az úgynevezet „fogszög". Ezeknek nagysága szerint felveszünk: hyperprognathiát, prognathiát, mesognathiát, orthognathiát és hyperorthognathiát. Az egyes népfajoknál igen különböző fokú a prognathia, de egyugyanazon fajnál meglehetősen konstans-értéket kapunk. Legerősebben prognath a papua, amig a fehér faj ortho-, illetve mesognath. Azt a körülményt, hogy a prognathia egyes fajoknál különbözü fokú, többféle tudományos okkal magyarázták, de a szerző szerint egyik sem kielégítő azért, mert a fogakat, bár ezeknek a rágó apparátusban a főszerep jutott, figyelmen kívül hagyták. Ha — szerinte — metszőkoronáknak a fr. horizontálishoz való viszonyát, a korona-gyökérszöget, a különböző harapási typusokat és a túlharapás mértékét tekintetbe vesszük, arra a konklusióra jutunk, hogy az úgynevezet physiologiás-prognathia az illető faj táplálkozásai viszonyai szerint idomul a fejlődés folyamán. Hogy az egy-egy fajon belül előforduló variátióit a prognathiának is magyarázni lehessen, az utolsó tiz évben újabb irányú vizsgálatokat és méréseket végeztek, melyekben az említett két síkon kívül egy harmadikat is felvettek, az úgynevezett orbitalis sikot, mely frontalis irányúígy Berlinben, körülbelül 200 normális harapású egyénen végzett mérések alapján egy bizonyos normál-vagy typikus fokát a prognathiának lehetett megállapítani,
