Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-01-01 / 1-3. szám
5 Szent Kleofás! Milyen karaván . . . Nem lehet más, Mint oláhczigány . . . (Vándorélet.) És hogy nevettünk szegény Megyeri szomorú sorsán, mert : Kifolyt a tinta ; foltja megmaradt. Mivel csak egy kabátja volt. Mi több: kabátja épen sárga volt. ÉS ama pajtásunknak, a ki velünk nagyon csintalankodott, bizony hamar odamondottuk: „Kari, Vigyázz ! Kedved majd követendi gyász, A mint mondom, majd követendi gyász.“ (A tintás-üveg.) Hát még a hazafias versek ! Ah, mily lelkesen és ah, mily hamisan szavaltuk : Tied vagyok, tied hazám ! E szív, e lélek ; ' (Honfidal.) Sőt ha éppen nem volt benn a tanárelnök, hát sutytyomban elszavaltuk ezt is : Akaszszátok föl a királyokat . . . És ha közben a tízórai szünetben összevesztünk az ozsonnán egy barátunkkal, hát mély megbotránkozással dörögtük feléje: Isten veled, te elpártolt barát, Veszett ebként, ki szívem megmarád, Isten veled . . . (Végszó ***-hoz.) Másnap megint jó barátok voltunk. Ám végre beköszöntött a vakáció. Isten veled kedves, bájos önképzőkör ! És mentünk haza ! Emlékezzünk csak : hazamentünk vakációzni : Egész utón — haza felé — Azon gondolkodám :
