Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1923-04-01 / 4-6. szám

no Bár az állesontcysták az állcsontoknak igen gyakori megbetegedései, a gyakorlóorvos előtt nem eléggé közismertek. Az idő rövidségére való tekintettel, sajnos, nem foglalkozhatom bővebben az állesontcysták fejlődésével, klinikai képével, csupán a stomatologiai klinikán operált néhány érdekesebb esetünkről kívánok beszámolni. A stomatologiai klinikán az elmúlt évben a legkülön­bözőbb nagyságú — borsó-, babnagyságtól ökölnagyságig — 98 cysta került műtétre. Jelentékeny nagy szám még egy nagyforgalmú klinika statisztikájában is. Ha elgondoljuk, hogy a cystáknak egy nagy része a betegek előtt rejtve marad, állcsontcystájáról a beteg tudomást sem szerez, éppen a cysták közismert fájdalmatlan növekedése miatt, úgy az állcsont­­cystákat az állcsontok egyik leggyakoribb sebészi megbetege­désének kell tartanunk. Az arccsontok mintegy tele vannak szórva hámmal, kis hámszigetekkel, melyek mindegyike ki­indulópontja lehet egy cystának. A klinikán operált 98 cysta közül 76 gyökércysta, 22 follicularis cysta volt. Érdekes, hogy e 76 gyökércystából nőkön 51, férfiakon 25 fordult elő. Tehát nőkön majdnem mégegyszer olyan gyakori, mint a férfiakon. Ennek okát a férfiakra kedvezőbb fogcaries-statisztikában leljük. A fog szuvasodása (illetőleg a fogbél következményes elpusztulása) nyit utat a különböző ártalmaknak az alveolus hasisához, a gyökhártyához. A gyökérhártya gyulladásának az eredménye az esetek nagy részében a radicularis cysta. A statisztikák szerint pedig a caries férfiak és nők között 2:3 arányban fordul elő. Felső állcsontcystánk majdnem háromszor annyi volt, mint alsó. Ennek oka kétségtelenül szintén a caries %-a; 3 caries a felső fogsornak sokkal gyakoribb megbetegedése. Az állcsontcystáknak úgyszólván egyetlen feltűnő klinikai tünete a csontelváltozás. Ez is azonban csak akkor lesz feltűnővé, ha a cysta már tetemes nagyságot ér el és növekedésében eléri a burkolócsont egyik-másik falát, amikor az nyomást szenvedvén, felszívódik s ennek követ­keztében alakváltozás jön létre. A felső állesontcysták elő­­boltosodása leggyakoribb az alveolus külső falán, aminek oka, hogy a gyökerek a fogmeder-nyujtványban nem helyezkednek

Next

/
Oldalképek
Tartalom