Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-08-01 / 8-9. szám
332 runtben-gdelga Közlemény a budapesti kir. magyar Pázmány Péter-tudományegyetem stomatologiai klinikájáról. (Igazgató : Szabó József dr., egyet, nyilv. r. tanár.) Helyi érzéstelenítés a fogászati gyakorlatban. Irta és a Magyar Fogorvosok Egyesületének nagygyűlésén előadta : Dr. Fodor György, mütőorvos. A helyi érzéstelenítés gyakorlása az orvostól a legtökéletesebb orvosi és technikai készséget követeli. Mi, a kiknek a stomatologiai klinika népes ambulantiáján van szerencsénk működni, tehetünk tanúságot, hogy a fogászati érzéstelenítés nagyon gyakran nem az a jelentéktelen és veszélytelen beavatkozás, a minek általában hinni szeretik. A klinikai beteganyagunknak egy elég jelentős százalékát teszik az érzéstelenítések kellemetlen szövődményeivel beutalt betegek. Épp ezért indíttatva érzem magam, hogy e kérdéshez hozzászóljak. Mint sebész, nagyon természetes, hogy az anaesthesis kérdését is sebészi szempontok szerint fogom tárgyalni s talán erre lesz visszavezethető, ha az előadásom folyamán sok esetben az általános gyakorlattal szemben ellentétes álláspontot foglalok el. A fogászati anaesthesisnél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy itt mások a körülmények, mint az egyéb testtájak sebészi beavatkozásainál, például a törzsön vagy végtagokon. Mi egy érdús szövetben, közel a centrális szervekhez, fertőzött műtéti területen dolgozunk. Ezek azok a tényezők, melyek az anaesthesis alkalmával ejtett, szabad szemmel talán nem is látható kis tűszúrásokat a legvesze