Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-08-01 / 8-9. szám
326 nemcsak egyénenként lehet különböző, hanem egyazon egyénnél is találhatunk 36°-ig terjedő különbséget a jobb- és baloldali condyluspályák dülési foka között. A condyluspályát Gysi az általa konstruált úgynevezett „Kondylenbahnregistrator“-ral határozza meg. Lényegileg ez két részből áll : Egyik az alsó harapási sablon parabolaszerű görbületének megfelelő patkószerű fémlapból áll, melyet az alsó sablonnak horizontálisán beállított szabad viaszfelületére ragasztunk, úgy hogy a patkó közepe pontosan a középvonalban legyen. A patkónak az ajkak előtt kiálló két fémrudacskájára csúsztatjuk a regisztrátor másik részét, az arczívet. Ennek oldallemezei párhuzamasok a patkó szabad felületével, tehát horizontálisán feküsznek. Az oldallemezek hátsó végén jobb- és baloldalt egy-egy merőleges rúdon irónhegyeket magukban foglaló fémtokok vannak, a melyeket úgy lehet a rudakon fel és alá tolni, hogy az irónhegyeket könnyen be lehet állítani a condyluspontok magasságában. Ha már most az irónhegyek alá, illetve a fül elé, jobboldalt, majd baloldalt kartonlapokat fixálunk ujjunkkal, a mely kartonlapok alsó széle párhuzamosan kell hogy álljon az oldallemezekkel, tehát horizontálisán akkor, ha már most a beteggel nyitó-csukó és oldalelmozdulásokat végeztetünk, az irónhegyek lerajzolják az egyéni állkapocselmozdulások verticalis vetületét. A condyluspálya a Gysi vizsgálatai szerint középértékben 33°-ú B) A r á g ó s í k. Teljes természetes fogsornál rágósík alatt az alsó metszők élein és az utolsó molarisok distalis csücskein keresztülfektetétt virtuális síkot értünk, melyet horizontálisnak tekintünk, a fej egyenes, katonás tartásánál. Fogatlan szájban ezt a síkot a harapási sablonok segítségével rekonstruálni kell. Úgy járunk el, hogy az alsó harapási sablon viaszszélű felületét beállítjuk szájzúgtól-szájzúgig az úgynevezett ajakvonalba, a midőn az ajkak egymással lazán érintkeznek és
