Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-08-01 / 8-9. szám
327 az alsó harapási sablon viaszfelülete pontosan az ajkak érintkezési vonalával egybevág és a pupiiláris vonallal párhuzamos. A felső harapási sablonnal pedig úgy haraptatunk össze, hogy a condylusokat nyugalmi helyzetükben kitapinthassuk. Most még hátra van a rágósíknak a szájzúgokon túl fekvő részeinek a horizontálisba való beállítása. Mivel a fej egyenes, katonás tartásának alapulvétele a horizontalis beállításra nem megbízható, ezért szükségünk van megbízhatóbb pontokra, illetve a fejen olyan pontokat keresni, a melyeken keresztülfektetett virtuális síkok horizontálisnak vehetők. Frank ilyent az incisura intertragicák és a spina nasalis anterior között vélt találni ; mi is egyelőre ezen virtuális sik szerint állítjuk be a rágósikot, úgy hogy vagy egy vonalzót fektetünk felváltva jobb-, majd baloldalt a jelzett pontok irányában és szemmérték szerint állítjuk be a rágósíkot. Kényelmesebb az úgynevezett „Frank-ívet“ használni, melyet a két külső füljáratba és az orr alá erősítünk. Hogy az ilyen szemmérték szerinti beállítás nem teljesen megbízható, az természetes, miért is újabban Rumpel teljes fogsorokhoz a rágósík beállítására a Simon-féle gnathostatos módszert ajánlja, pontos és feltétlenül megbízható eredmények elérése végett. Cj A nyitás-csukási tengely. A nyitás-csukási virtuális tengelyek a condylusok és a hátrafelé meghosszabbított rágósík között találhatók. Ritkán fekszik a tengely a condylusokban, ugyanoly ritkán a rágósíkban. Rendszerint a kettő között. Mivel egyrészt a nyitásnál szereplő condyluspálya nem szabályosan ívalakú, másrészt az ezután beírandó nyitáscsukási görbe sem az, már ebből is következik, hogy a nyitáscsukási tengely nem képezhet virtuális fix tengelyt, hanem az a térben tovahaladó tengelyt képez. A nyitás-csukási tengelyt Gysi igen egyszerűen és elmésen határozza meg a
