Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-01-01 / 1. szám
28 alapítjuk a diagnosist és az anthropologusok példájára a craniometriában használatos síkokat használja fel e czélra. Tulajdonképen már Van Loon fellépése előtt is használtunk az orthodontiában egy síkot, a Körbitz által bevezetett median- vagy sagittalis síkot. A fentebb kifejtettekből azonban most már tudjuk, hogy ennek közismert meghatározása valamely symmetroskop segélyével hamis alapokon nyugszik, mert az occlusiós síkkal parallel alkotott hasishoz viszonyítva történik. A főfeladat tehát Van Loon számára çgy absolut megbízható és egyszersmind a mediánsíkra merőleges ínodellbasis megteremtése volt. E czélra pedig Van Loon az anthropologiában használatos ú. n. frankfurti horizontalist használta fel. Frankfurti horizontalis alatt azt a síkot értjük, a mely a két margo infraorbitalis legmélyebb és a két pórus acusticus externus legmagasabb pontján, az ú. n. porionon halad át. Élőben a két előbbit könnyen kitapinthatjuk, utóbbiaknak a tragus felső széle, az ú. n. tragion felel meg. Van Loon-1 e sík bevezetésénél, saját szavai szerint, az a megfontolás vezette, hogyha valaki fejét úgy helyezzük el, hogy e négy pont épen egy horizontalis síkba essék, úgy a fej oly helyzetben lesz, mely majdnem teljesen megfelel a physiologikus horizontalis fekvésnek, illetve az álló ember fejtartásának. Van Loon czélját úgy éri el, hogy előbb megfelelő gypsmodellt készít az arczról, e gypsmodellt egy, a frankfurti horizontálissal parallel alapú tartóra erősíti s azután az arczról nyert modellbe a természetes viszonyoknak megfelelőleg beerősíti az alsó és a felső fogsor lenyomatát. (11. és III. ábra.) Miután pedig, ha egy embernél a prognathiát akarjuk tanulmányozni, vagy különböző egyének prognathiáit akarjuk összehasonlítani, a fejnek, illetve a fejről és a fogakról nyert lenyomatoknak mindig ugyanazon helyzetben kell a vizsgálatkor lenni, hogy a benyomás is egyforma legyen : Van Loon az anthropologusok által már régebben használt cubus craniophorusba helyezi bele az eljárásával nyert productumot, miután előzőleg hasisát a frankfurti horizontálisnak megfelelően orientálta. A hasissal parallel történik azután a felső modellbasis alakítása, a mely ily módon teljesen párhuzamos lesz a frankfurti horizontálissal.
