Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-01-01 / 1. szám
29 Más szavakkal : ha testeket térben vizsgálunk, akkor három állandó síkhoz viszonyítva kell ezt tennünk. így jutunk el a horizontális és sagittalis síkon kívül a frontalis sík szükségességének kimondásához is. E három síkkal azután adva van a coordinata-rendszer három tényezője, mint a modern orthodontiai diagnostikának alapja. Van Loon eljárásának részletesen leírása messzire vezetne, azért csak annyit akarok megemlíteni róla, hogy a mennyire érdekes és értékes tudományos szempontból, annyira nem jöhet szóba a praxis szempontjából. Egyrészt, mert rendkívül körülményes — és itt mellesleg ne felejtsük el, hogy minél komplikáltabb egy eljárás, annál több hibaforrás lehet benne ! — másrészt, mert rendkívül molesztáló a betegekre nézve és elvégre gyerekekkel van dolgunk ! Végül egy ily gyűjtemény annyi helyet igényelne, a mennyit számára a közönséges praxisban szorítani aligha lehetne. Ezek az okai annak, hogy Van Loon eljárása nem terjedt el általánosan, daczára annak, hogy az általa kimondott elveket: hogy az anomáliákat a II. ábra. Van Loon után. (Zahnärztliche Orthopädie und Prothese. 1916. Heft 2.)
