Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-01-01 / 1. szám
XI. évfolyam 1918. Január—Márczius FOGORVOSI SZEMLE SZERKESZTIK: Dr. KÖRMÖCZI ZOLTÁN és Dr. SZABÓ JÓZSEF. TARTALOMJEGYZÉK : Eredeti közlemények : Dr. Major Emil: A viaszképmás (moulage) készítéséről ...... 1 Dr. Zilz Julian: Állcsontsebészet a háború alatt és a háború után ... 20 Szemelvények : Bimstein : Die zahnärztlich-orthopädische Behandlung der Kieferverletzten .............-...............................- 29 Prof. Dr. med. Adolf Becker -. Die chirurgische Behandlung der Schussverletzungen des Gesichtes und der Kiefer ....... 34 C. Fenner: Die Behandlung von Wunden und Narben bei Kieferschuss-Verletzungen — ............... 40 Prof. Dr. Euler (Erlangen) : Die Pseudarthrose, des Unterkiefers 44 Dozent Dr. O. Müller iBurgdorf): Beitrag zur Amputation der Pulpa 48 Könyvismertetések : P. Ritter und J. Kientopf : Die Schulzahnpflege, ihre Organisation und Betrieb ........................ 50 H. I. Mamlok und Dr. G. Gáspár i : Der Aluniiniuin-Guss ................... 51 Partsch : Die chirurgischen Erkrankungen der Mundhöhle, der Zähne und Kiefer....................................... 51 Dr. Höncz Kálmán........ -.................. 55 Hirek -............................................ 60 Jegyzőkönyvek ....................- .........- 60 A középeurópai Fogorvos-Szövetség magyar osztálya alapszabály-tervezete ................................... ... ... .. 61 A“ középeurópai Fogorvos-Szövetség magyar osztályának tagjai ............. 64 Az elnöki beszéd visszhangja ........ 68 Felhívás az összes kartársakhoz . ... 71 A viaszképmás (moulage) készítéséről. Irta : Dr. Major Emil ezredorvos, a Radom-i fogászati ambulatorium vezetője. A világháború öldöklő szerszámainak légiója oly sérüléseket produkált, a milyenekkel a békeidők sebészete csak elvétve, vagy egyáltalában nem találkozott. Talán a legborzalmasabb látványt azok az arcz- és szájsebesültek nyújtották, a kik a felismerhetetlenségig szétmarczangolt arczczal, tehetetlenül vergődve sem beszélni, sem táplálkozni nem tudtak. Mindegyik es.et egy-egy megoldhatatlannak látszó problema. A mint azonban nőtt az esetek száma és borzalmas változatossága, épp oly lépésben haladt előre az orvosi tudomány is áldásthozó útján és a megoldott problémák, a gyógyultak nagy tömege, a kik visszanyerték emberi formájukat és munkaképességüket, fennen hirdetik a sebészet dicsőségét. Ilyen eseteknek reprodukálása képezte egyik feladatomat a budapesti VI. számú tartalékkórházban, a hol szerencsés lehettem dr. Érti János törzsorvos mesteri keze alatt gyógyult i
