Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-01-01 / 1. szám
2 eseteket sebesülésük és gyógyulásuk után viaszban reprodukálni. A viaszmoulage ugyanis minden fényképnél, rajznál tökéletesebben, szemiéltetőbben rögzíti meg ezeket az eseteket. Beszédességgel tárják elénk ezek a néma, jajtalan moulageok a háború borzalmait. Az orvostudomány már régebben szolgálatába vette a viaszképmás részítést. Főleg bőrgyógyászati intézetek rendelkeznek nagy moulage-gyűjteményekkel, a melyek szemléltető módon mutatják be az előforduló kórképeket és így mint kiváló tanítási eszköz szerepelnek. Ezek az intézetek rendesen hivatásos mesteremberekkel, mouléurökkel készíttetik praeparatumaikat, a kik titkukat féltékenyen őrizve, az orvosok számára hozzáférhetetlenné teszik a moulage-készítés technikáját. Sok esetben nem áll rendelkezésre az ilyen hivatásos mouleur és így számtalan tanulságos eset vész kárba a tudomány számára. Nem tartom tehát felesleges munkának, ha saját gyakorlatom alatt szerzett tapasztalataimat a moulagekészítés körül nyilvánosságra hozom abban a száraz sorrendben, a hogy a moulageok készítését gyakorlatban folytattam és igy mindenkinek lehetővé teszem, hogy arravaló eseteit viaszban másolhassa. Előre kell bocsátanom, hogy a moulage-készítés nem oly nehéz, a milyennek első pillanatban látszik. Tény az, hogy bizonyos manualitás, gyakorlat és színérzék szükséges a sikeres működéshez. A lényege egyszerű másolási technika, a melyhez szükséges manualitással minden fogorvos hivatásánál fogva rendelkezik, a színezést pedig kellő gyakorlat vagy tehetség híján hozzáértő emberekre lehet bízni. Majdnem mindenhol akad egy a festészetben valamelyes jártassággal biró ember, a ki az irányelvek alapján a moulageok színezését végezheti. Főleg az arcz másolásával akarok foglalkozni, minthogy ez a legnehezebben másolható testrész. A mintavétel. A viaszmoulage a másolandó testrészről közvetlenül készített gipsznegativum után készül, tehát először a másondó részről gipszmintát veszünk. E czélból a beteget
