Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-11-01 / 2-4. szám
10 mány: a stomatologia ellen, amely bizonyos hányadban tehát fogászat, de nagyobb részében és lényegében sebészet, mely „az egész szájra vonatkozik, inclusive összes részeivel“. A fogorvosok organizáló tevékenysége végre a stomatologusokat is kényszeritette a száj- és állcsontsérültek kezelésére és ekkor derült ki a szomorú és szégyenletes tény: a stomatologusök teljes szájsebészeti járatlansága! Akik békeidőben, amikor ennek a tudásnak szélesebbkörü bebizonyítására alig kínálkozik alkalom, folyton és önhitten hivatkoztak szájsebészeti tudásukra, azok szájsebészeti tájékozatlanságuk folytán most képteleneknek bizonyultak a rájuk háramló hadsebészeti feladat megoldására, ellenben a fogorvosok — és ez a sors iróniája —, akikre a stomatologusok éppen szájsebészeti voltukra támaszkodólag félvállról szerettek nézni, ők egy-kettőre jó szájsebészek lettek, aminek psychologiai magyarázata nagyon egyszerű; a fogorvosok, akik a békeidő követelményeihez képest valóban nem rendelkeztek tüzetesebb szájsebészeti ismeretekkel, most a háború igényeihez idomulva siettek megtanulni azt, amire szükség volt; a stomatologusok ellenben, hogy járatlanságukat le ne leplezzék, ezt nem tehették meg. A „stomatologia“ elnevezés fölött az idő már régebben mondott ítéletet. Végre eljött az idő, mely a „stomatologia“ról mint tudományról is Ítélkezett: megméretett és könnyűnek találtatott. Ha ehhez most még hozzáveszem a stomatologiai eszme hódító képességének jellemzésére, hogy Magyarországon, melyet a magyar stomatologusok a külföld elé, mint a stomatologia klasszikus hazáját szerettek állítani, a háború alatt a hadikórházakban, a Vöröskereszt intézeteiben, az Országos Hadigondozó Hivatal gyógyintézeteiben egyetlen egy „stomatologiai“ osztály sem keletkezett, hanem csupa fogászati, illetőleg állcsont-osztály; ha megemlítem a magyar stomatologia eszmeterjesztő képességére vonatkozólag, hogy a Stomatologusok Országos Egyesülete — mintha ösztönösen érezte volna munkásságának meddőségét — a háborúnak immár több mint három éves tartama alatt egyetlen egyszer sem tartott gyűlést
