Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-11-01 / 2-4. szám
11 a tudományos és gyógytapasztalatok megbeszélésére; ha végül megemlítem kari kötelességérzetének jellemzésére, hogy szellemi elernyedtségénél fogva még a mások tapasztalatait sem tartotta szükségesnek számon tartani, illetőleg tagjaival közölni, azaz a Stomatologiai Közlöny négy év óta egyetlen egyszer sem jelent meg; akkor azt hiszem Tisztelt Közgyűlés, hogy ítéletem sem nem elfogult, sem nem túlszigorú, ha abban foglalom össze: a magyar stomatologia az egész vonalon csődöt mondott! Tisztelt Közgyűlés! A magyar fogorvosi karnak a viszonyok ilyetén alakulásából többféle megismerést kell merítenie, a melyeknek azután irányítólag kell hatniok egyesületünk jövőbeli működésére. A világháborúból a magyar fogorvosi kar szolgáltatmányai alapján tekintélyben megnövekedve, tudásban meggyarapodva kerül ki. Ezt a szellemi és presztizsbeli tőkenyereséget nemcsak nem szabad többé elveszítenie, de inkább szaporítania kell és ezért nem szabad többé passiv magatartással a stomatologusok terjesztette felfogást elősegítenie, mely szerint szakmánknak a fogászat csak jelentéktelenebb ága volna, lényegesebb, magasabb, tudományosabb része pedig szájsebészet és még valamiféle, de eddig pontosabban soha körül nem írt szájgyógyászat volna. Nem szabad engednünk, hogy a fogászat mellékvágányra tereitessék egy békeidőben hozzánk nem tartozó tárgykörért. Minden adandó alkalommal és minden kompetens fórum előtt nyomatékosan kell azt a bátor meggyőződésünket vallani és hirdetni, hogy szakmánk alapja és gerincze a fogak és környezetüknek általuk okozott betegségeinek gyógyítása, szóval az, amit egyenesen, cikornya- nélkül és mindenkinek érthetőleg fogászatnak neveznek. Mint orvosdoktorok szaktevékenységünkben természetesen mindig tekintettel vagyunk nemcsak az egész szájüregre, hanem az egész emberi szervezetre is, sőt vannak határterületeink a sebészettel, laryngologiával, ideggyógyászattal, de azért mégsem akarunk többnek látszani, mint vagyunk és lenni akarunk. Sem a fogászatnak, sem a fogorvosoknak nincsen szükségük rá, hogy idegen toliakkal ékeskedjenek.
