Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-01-01 / 1. szám
15 Az állkapocs töréses sérüléseinek fogászati kezeléséről. Előadta: Dr. Gadány Lipót törzsorvos, a Budapesti Kir. Orvosegyesületben 1916. február 12-én. Tisztelt Orvosegyesület! Sebesültjeink anamneasisében feltűnő momentum azoknak súlyos, megoldatlan állapotban ide-oda való vándoroltatása. Midőn ezek vándorlásuk közben kórházunkat is érintették, már akkor arra a meggyőződésre jutottam, hogy ezen eseteket tisztán fogászilag megoldani nem lehet, hanem azt sebészeti beavatkozással kell kombinálni. Már a legelső igy kezelt eseteinket meglepő siker koronázta, azok simán és teljesen gyógyultak. Szükségesnek tartom megjegyezni azon tényt, hogy mikor az első kombinált metódussal kezelt eseteket mutattuk be, minden vonalon bizonyos közömbösséggel s általában jelenleg már tévesnek bizonyult nézetekkel találkoztunk, melyek szerint ezen eseteket egyáltalán nem operálni, hanem conservative, fogászi sínekkel kell kezelni. Ez volt az az elv, mely a múlt évben a mandibulatant általában uralta. Akkor még nem gondoltunk arra, hogy ez a sérülési forma a modern hadviselés fősebesülésévé válik, nem is sejtettük, hogy ebből egy uj tudományág fog fejlődni, mely úgy a sebészi, mint a fogászi therápia terén nagy előrehaladást fog jelenteni. Metódusunk irányelveit már a múlt év elején leközöltük s egy évi serény munkálkodással a legnagyobb szorgalommal haladtunk e megjelölt utunkon. Ez nem könnyű feladat, hisz uj területekre, terra inkognitára léptünk, hol tanácsot senkitől sem kaphattunk, csupán önma
