Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-11-01 / 2-4. szám
32 A mandibularis érzéstelenítésnek óriási előnyei mellett, hátrányai is vannak. E hátrányok lényege a technikában rejlik. Az érzéstelenítést ugyanis hosszú tűkkel szoktuk végezni. E hosszú tűk: 1. igen könnyen törnek, 2. másrészt alkalmasak arra, hogy nagyobb véredényeket és idegeket megsértsünk. ad 1. A befecskendezések alkalmával elégséges, hogy a beteg a fejét kissé elmozdítsa, máris eltörhet a tű; de megtörténhetik ez a beteg legnagyobb nyugodtsága mellett is, ha az állcsont érdes, izomtapadási felületén a tűvel megakadunk és forszírozzuk a tű előretolását. Az így letört tű eltávolítása, különösen ha a törvég még a nyákhártyából kilátszik, pár pillanat műve, a beteget felkérjük, hogy nyugodtan maradjon, száját nyitva tartsa, a nyelvét ne mozgassa és csipeszszel sikerül a tűt eltávolítani. Kellemetlenebb és sajnos, nem is ritka azon esetek száma, mikor már csak a sebészi beavatkozás útján sikerül a tűt eltávolítani, sőt nem kicsiny azon esetek száma sem, mikor a tűt a sebész — dacára a jó röntgen-képnek — sem tudja megtalálni. A mi az ideg- és véredény-sérüléseket illeti, meg kell hogy említsem, hogy a nervus mandibularisnak tűvel való megsértése igen fájdalmas és gyakran paresisekkel jár. A véredények sérülésének kisebb jelentőségű következményei a haematomák, de idesorozhatók nézetem szerint a gyakran fellépő általános rosszullétek, ájulások és mérgezési tünetek is. Úgy vélem, hogy eltekintve az idiosyncrasiától, e rosszullétek az által is jönnek létre, hogy az érzéstelenítő szerek nagyobb vénák megsértésével directe a vérkeringésbe jutnak, miáltal úgy az agyra, mint a szívre is nagyobb hatást fejtenek ki, s a gyógyszerünkben levő adrenalin e kellemetlen hatásokat fejti ki. E szerény nézetem helyességének támogatására idézem Bünte és Moral művét „Die Leitungsanaesthesie im Ober- und Unterkiefer“ (Sammlung Neusser Abhandlungen aus dem Gebiete der klinischen Zahnheilkunde). „ . . . ich muss hier einen Fall näher beschreiben, bei dem es sich um die Verletzung einer Vene handelt, woraus also mit Sicherheit hervorgeht, dass eine Gefässverletzung bei der Mandibularanaesthesie immer mitberücksichtigt wer
