Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1917-11-01 / 2-4. szám

31

A nervus mandib. érzéstelenítésének kérdéséhez.

(Módosított eljárás.)

A magyar fogorvosok egyesületének 1917 február hó 11.-én tartott tudományos ülésén előadta Dr. Fried Samu, magy. kir. népfelkelő ezredorvos.

A nervus mandibularis érzéstelenítésének fontosságáról szakkörök előtt felesleges értekezni. Ha becses idejüket és türelmüket e tárgyról szólva, rövid időre igénybe veszem, teszem ezt azért, mert a mostan dívó eljárásnak tán lényegtelennek látszó módosításával sikerült a 6-os számú tartalékkórház fogászati osztályának oly utat mutatni, mely nézetem szerint hivatva lesz a vezetéses érzéstelenítést oly kollegáknál is, a kik ezt eddig nem végezték meghonosítani és közkincscsé tenni.

Mindannyian tudjuk, hogy a helyi érzéstelenítés, főkép alsó molarisoknái, gyakran cserben hagy bennünket; különösen ál! ez az idősebb egyéneknél, mikor a már különben is vastagabb corticalis-réteg annyira sclerotizált, hogy érzéstelenítő folyadékunkat nem tudjuk, ha bármily nagy nyomást fejtünk is ki, a fogakhoz menő idegszálakba juttatni.

De ellenjavaltnak tartom a helyi érzéstelenítést genyes periostitiseknél is, ilyenkor a vezetéses anaesthesia áll rendelkezésünkre, mikor is a lobos és gennyel infiltrált helytől távol tudjuk az érzéstelenítő-szert aplicálni. Azon esetekben, mikor nagyobb fokú szájzár miatt ez nem lehetséges, az aetilchloridbóditáshoz folyamodunk; úgy hiszem, hogy ezen szerrel való bódításnak még nagy szerepe lesz a fogászatban, mert rövid ideig tartó műtéteknek végzéséhez par excellence alkalmasnak tartom.