Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)
1914-03-01 / 1. szám
48 F) Betétek kombinációi. 55. ábra. .4) pótlandó a nagy metsző szöglete és metszőéle csaknem egészen. A kellő alakítás után a koronába szekrényszerü bemélyedést fúrunk (fordított kúpos fúró), ebbe aztán szokott módon arany betét készül, a melyről vett lenyomaton kiégethetjük a korona hiányzó részét. Az ábrán a) a koronába fúrt kavitás; külön van az aranybetét (pontozott határ) és azon rögzítve a fog kontúrját kiegészítő porcellán betét. — B) Ugyanily módon készülhet a nagy metsző egész metszőéle. Leggyakrabban az aranyat és a porcellánt használjuk egyetlen betét készítésére. Ezzel az eljárással különösen akkor élünk, ha betétünk rögzítését akarjuk valami módon fokozni (pl. erőművi hatásnak kitett fogfelületek: metszők szövethiányai, rágóélek, rágószögletek pótlásai) és ha egyszersmind még esztétikai szempontoknak is eleget kívánunk tenni. Az aranyból és porcelánból való betét, tapasztalataink szerint, leghelyesebben úgy készül, ha arany- (vagy platina-) fóliával vesszük a lenyomatot és abban csak azt a teret töltjük ki viaszszal, a mely területet aranynyal kívánunk pótolni. Beágyazás, öntés után a szabadon maradt területbe külön készítünk porcellánból betétet (Müller: „Facetten- Füllungen“). Sokszor az aranybetét úgyszólván egyes egyedül csak a rögzítés fokozására szolgál és nem egyszersmind a kavitás egyes részleteinek a pótlására. Ezen eljárások oly sokfélék, hogy a mondottak érzékítésére csupán néhány, leggyakrabban előforduló eset megoldását adhatjuk (55. ábrán A, B).
