Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)

1914-03-01 / 1. szám

48 F) Betétek kombinációi. 55. ábra. .4) pótlandó a nagy metsző szöglete és metszőéle csaknem egészen. A kellő alakítás után a koronába szek­­rényszerü bemélyedést fúrunk (fordított kúpos fúró), ebbe aztán szokott módon arany betét készül, a melyről vett lenyomaton kiégethetjük a korona hiányzó részét. Az ábrán a) a koronába fúrt kavitás; külön van az arany­betét (pontozott határ) és azon rögzítve a fog kontúrját ki­egészítő porcellán betét. — B) Ugyanily módon készülhet a nagy metsző egész metsző­éle. Leggyakrabban az aranyat és a porcellánt használjuk egyet­len betét készítésére. Ezzel az el­járással különösen akkor élünk, ha betétünk rögzítését akarjuk valami módon fokozni (pl. erő­­művi hatásnak kitett fogfelületek: metszők szövethiányai, rágóélek, rágószögletek pótlásai) és ha egy­szersmind még esztétikai szem­pontoknak is eleget kívánunk tenni. Az aranyból és porcelán­ból való betét, tapasztalataink szerint, leghelyesebben úgy készül, ha arany- (vagy platina-) fóliával vesszük a lenyomatot és abban csak azt a teret töltjük ki viasz­­szal, a mely területet aranynyal kívánunk pótolni. Beágyazás, ön­tés után a szabadon maradt terü­letbe külön készítünk porcellán­­ból betétet (Müller: „Facetten- Füllungen“). Sokszor az arany­betét úgyszólván egyes egyedül csak a rögzítés fokozására szolgál és nem egyszersmind a kavitás egyes részleteinek a pótlására. Ezen eljárások oly sokfélék, hogy a mondottak érzékítésére csupán néhány, leggyakrabban előforduló eset megoldását adhatjuk (55. ábrán A, B).

Next

/
Oldalképek
Tartalom