Fogorvosi Szemle, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1913-10-01 / 3. szám

94

egészséget, a mi kari tisztességünket és jogos existentiánkat. A rendezés folytán beállt azon anomália, hogy például Budapesten 180 törvényes alapon gyakorló orvosfogorvossal szemben a királyi kegyelmektől eltekintve, 184 vizsgázott fogtechnikus gyakorolhatja a fogászati tudományt. Történt ez ugyanakkor, a midőn közszükséglet szempontjából ezen eljárás semmiképp nem volt magyarázható, hiszen a nagy mértékben szaporodott orvostanhallgatók elől — csak a budapesti egyetemre 1100 körüli első éves orvostanhallgató iratkozott be — ezáltal ezen speciális orvosi pálya úgyszólván elzáratott. Minden esetre ilyen viszonyok mellett a jobbérzésü fiatal orvosok húzódozni fognak a fogászattól, a mi hosszú évekre kimenőleg tudományunk nagy visszaesését fogja jelenteni.

A fogtechnikusok vizsgája fényesen sikerült; olyan kis % bukott el, a milyen előtanulmányokat végzett vizsgázóknál még sohasem észleltethetett. Ehhez a munkához nyújtott segédkezet 3 kartársunk, nem akarok reájuk bővebben kitérni, hisz mi már végeztünk velük, végezzenek most ők is a lelkiismeretükkel.

Hogy a fogtechnikusügy rendezése ilyen formában megtörténhetett, daczára, hogy az informáló ankéten az egyetem, a közegészségügyi tanács állást foglalt ellene, daczára, hogy az orvosszövetség nagymérvű támogatásával elment odáig, míg megfélemlítve általános orvosi érdekeiben kényszerült passivitásba lépni, ezen ne csodálkozzunk, uraim, hiszen Magyarországon vagyunk, a lehetetlenségek hazájában.

Itt megtörténhetett, hogy az akkori belügyministeri államtitkárja közegészségügy legmagasabb őre, a nagy nehézségekkel végre hozzá került magántanári deputatiónak kijelenthette általános ámulatot keltve, hogy a foghúzás és fogtömés nem is orvosi ténykedések. S mégis, bár az áldatlan politikai viszonyok elsősorban ártottak ügyünknek, lehetetlen lett volna ilyen általános közlesajnálást keltő vereséget szenvednünk, ha a hazai 600 kartárs szolidárisán összefog. Ez olyan erőt képviselt volna, mit tekintetbe nem venni ilyenkor lehetetlen. De a mikor már recsegett-ropogott a ház felettünk, akkor sem tudták meglátni a kartársak mától a holnapot,