Fogorvosi Szemle, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-10-01 / 3. szám
95 önfeledten vonultak meg az odvas fogak árnyékában és semmilyen hívó szóra sem volt a zöme arra kapható, hogy egyesületileg szervezkedjék s hogy némi áldozatokat is hozzon. Így természetesen az egységes fogtechnikustáborral szemben mi csak fractiónak jelenhettünk meg a fórumon a kellő imponálás nélkül. Ezt a nagy tanulságot vonjuk le végre, hogy bármit akarunk is a jövőben elérni, ha a legcsekélyebbről lenne is szó, összetartás nélkül az lehetetlenné lesz. 1912 november havában jelent meg a pótrendelet; ezt röviddel megelőzőleg a két országos egyesület elnökei lemondtak állásukról, mert a választmány és bizottság között nézeteltérés merült fel a vizsgáztatásban való részvétel körül ; bár az események később őket igazolták, a legkritikusabb pillanatban soraink megbomlottak. Egy hosszú interregnum következik helyettesekkel, kiknek igazán nagy önzetlenségre és lelkierőre volt szükségük, hogy az áldatlan viszonyok között annyi közömbösség, erőtlenség és kishitűség láttára a kormánykereket ki ne engedjék kezükből siklani. A rendelet megjelente után néhány nappal megvolt az országos tiltakozó nagygyűlés, mely megállapította, hogy a rendelet sérelmeivel szemben a fogtechnikusügynek törvény útján való rendezését sürgeti, mert a rendeletileg szerzett jogok, ha közérdeket sértenek, a melyet a fogtechnikusok rövidesen be fognak igazolni, csak ilyen módon kobozhatok el. Megállapította a nagygyűlés, hogy a rendelet egy pontja a fogorvosok részére existentialis jogfosztást jelen, a mennyiben technikai munkálataiknak lebonyolítását majdnem lehetetlenné teszi s ez ellen orvoslást keres. Azonkívül elrendelte a közigazgatási bírósághoz való felebbezést, mely időközben megtörtént, de illetékesség hiányában eredmény nélkül; úgyszintén memorandum benyújtását határozta el a belügyministerhez is, melyben kéri a fogtechnikus-czím kizárólagos és kötelező használatának elrendelését a vizsgázott fogtechnikusok részére ; erre a beadványra válasz még a mai napig sem érkezett. Végre a három nem solidaris vizsgáztató kartárs elleni eljáráson kívül kimondotta az egyesületi tagok kötelező soli-
