Fogorvosi Szemle, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-03-01 / 1. szám
12 1. Könnyen hozzáférhető legyen a cavitás, hogy a kalapács akadálytalanul működhessen. 2. Elegendő dentinanyagnak kell lenni, hogy az aranyfóliának a bekalapálása által repedések és törések ne jöhessenek létre. 3. A gyökérperiostium lehetőleg sértetlen legyen. 4. A fog a gyökér-régióig teljesen kifejlődve legyen. 5. A patiensnek olyan fizikai és idegerővel kell rendelkeznie, hogy az 1—2 óráig tartó tömést türelemmel elbírja. A szerző körülményesen leírja az eljárást és könnyebb megérthetés okából igen sok ábrát is mellékelt. Eilersten: Egy új tömőanyag. (L’odontologie 1912. No. 14.) A szerző egy egész új tömőanyagot talált fel, a mely keveréke a silicat-czementnek és a porczellán-plombának és a mely kinézésre teljesen hasonlít a természetes fogcsonthoz. Ez a tömőanyag transparens, kemény, formálható és olvasztható, nem változtatja sem formáját, sem színét. A kezelése igen könnyű, az anyag rögtön ellenállóképes a savakkal és a száj secretumaival szemben. A cavitás falaihoz hozzásímul teljesen és nem zsugorodik. Egyetlen nagy hibája ennek az ideális tömőanyagnak, hogy csak elefántcsont-színben állítható elő, eddig más színvegyüléket nem voltak képesek előállítani. Dr. Radnai Sándor. A lemezes fogprothesisek veszélyéről értekezik két eset kapcsán a „Dental Cosmos“-ban Ruston Parker, a liverpooli egyetem sebésztanára. A fogpótló lemez legfőbb veszélyessége abban áll, hogy használat közben vagy viselőjének figyelmetlen állapotában, álmában helyéről leválhatik és a légzőutakba, vagy a tápcsőbe juthat. Azért igen fontos dolog az, hogy a fogorvos figyelmeztesse patiensét, midőn neki fogpótló lemezt átad, hogy azt lefekvés előtt vegye ki, mert ha csak kivételes eset is a baleset, mégis elég gyakori arra, hogy mindig szem előtt
