Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-03-01 / 1. szám
51 másképp festene, ha minden iskolának volna iskolaorvosa, a ki szintén megfelelően fizetve, hasonló módon dolgozhatna. A másik tekintetbe veendő körülmény a tanulóink egy részének kifejezett szegénysége, mig egy másik tekintélyes résznek szülői szintén távol állanak a módosságtól, a mely a fogorvosi kezelés költségeinek elviselését lehetővé tenné. Más, belső kerületek középiskoláiban, a hová a jobbmódúak gyermekei járnak, kis utánjárással sokkal nagyobb eredményt lehetne elérni. Az anyagi eszközök hiánya fokozottabb mértékben hátráltatják az elemi iskolai tanulók fogainak megfelelő ápolását. És itt arra a szomorú tényre kell reámutatnom, hogy az alkalom arra, miszerint szegény ember fogait rendbe hozhassa, nálunk felette kevés, tudtommal csak a klinika, poliklinika és az irgalmas kórház van fogászati osztályokkal ellátva, míg a közkórházaink közül egyetlen egyben sincs fogorvosi rendelés. A betegpénztárak is meglehetősen elhanyagolják a gyógyítás ezen ágát a saját kárukra, mert hiszen a gyomorbajok folytán munkaképességükben megfogyott tagok elébb-utóbb sokkal nagyobb terheket rónak majd reájuk. Nagyon megörültem, midőn értesültem, hogy a kereskedelmi kórház már gondoskodott e tekintetben. A jelenlegi viszonyok között a kevés ingyenrendelés ezeknek túllátogatottságát vonja maga után és nem egy tanulón, a kit ezek egyikére-másikára ajánlósorokkal küldöttem, a sok időveszteség miatt lemondott fogainak szükséges javításáról. Magam ez ideig azt hittem, hogy az ingyengyógyítás lehetőségének megszaporításával felesleges az iskolának egyebet tennie. Az utóbbi években szerzett tapasztalatok, de meg a kérdés tanulmányozása arról győződtek meg, hogy az iskola, mint közegészségügyi intézmény, e téren activabb működést lesz kénytelen kifejteni, ha nagyobb eredményt kívánunk elérni. így mindenekelőtt a tanulók nem igen veszik igénybe az utalványokat ingyenkezelésre. Hartmann1 berlini iskola1 Jahresbericht der Berliner Schulärzte.
