Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-03-01 / 1. szám
52 orvos 100 ily utalványt osztott ki és a tanulóknak csak 2%-a vette igénybe. Az angol Kowutzel 6000 utasítása hasonló eredménynyel járt. Nyilvánvaló, hogy az elemi iskolai tanulók kisérése képezhette a legtöbb akadályt. Ugyanezen okból le kell mondani az óvodásokkal kezdő rendszeres kezelésről, a mire Jessen oly nagy súlyt fektet és a mit Strassburgban akként vittek keresztül, hogy csoportonként vezetik el őket a fogklinikára. Nincs meg az a szelíd nyomás, a mit kifejthetni ily iskolai fogklinika esetében, így a fogfájásról panaszkodót, mulasztót a tanító a fogklinikára utasítja, különben mulasztása nem igazoltatik, vagy a szünidei gyermektelepekbe csak olyanok vehetők fel, a kiknek fogazatai rendbehozattak. De miképpen történjék a gondoskodás? Jessen a városokba iskolai fogklinikát követel és tényleg sok német város követte Strassburg példáját, másutt meg pl • Berlinben magánegyesület hozta létre, míg a város a helyiséget adta. Hamburg városa a cselédpénztárban kezelteti a tanulók fogait, a miérc fizet. Egyes kisebb helyeken a fogorvosok vállalkoztak. Angliában a közoktatásügyi minister 1909. évi] jelentése szerint1 a községek nem gondoskodnak, hanem az iskolai hatóságok magánegyesületeket támogatnak, iskolafogklinikákat létesítenek, egyes fogorvosokkal (talán vándor fogorvosokkal) szerződést kötnek. Mindnyájukra az iskolaorvos ügyel. A vándor iskolafogorvosokat német viszonyokra ajánlotta. 1 2 Az iskola-fogklinikák felállításának elvállalása szorosan összefügg a költségek kérdésével. Erre vonatkozólag Jessen3 kétféle költségvetést dolgozott ki. Wallis tanár4 szerint a németek nagyon sokat költenek. Ha egy nagyváros 22.000 tanulóval akar fogklinikát felállítani, a következő tételek merülnek fel: 1 Zeitschrift für Schulhyg. 1911. 392. lap. 2 Jessen 3 1907. évi jelentése. 4 Schoolhygiene 1910, 7. füzet.
