Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-03-01 / 1. szám
33 maradt a .jófogúakkal szemben. A súlyban visszamaradás 0 7, illetőleg 0 625 kgr.-ot tett ki. Ezt azon körülményből magyarázza, hogy az elégtelen fogazat gyakrabban található a rosszul tápláltaknál és így ezeknek súlyban feltétlenül hátrább kell állaniok. A súlygyarapodásuk azonban a tanév alatt határozottan nagyobb volt (2'25 kgr. szemben 2'15 kgr.-mal), míg a hossznövekedést nézve, az ellenkező állott (4'2 cm. szemben 4’6 cm.-rel). Nem tudott más eredményre jutni, ha a 22 legjobb és 22 legrosszabb fogút egymással szembeállította. De feltéve, hogy mindkét szerző kiindulási alapját elfogadjuk és adataik alapján elismerjük, miszerint a gyermekkorban a rossz fogazat káros befolyása a tápláltságra számokban ki nem mutatható, az a kérdés merül fel, vájjon ez mindig így van-e? Nagyon is elgondolható, hogy a gyermek fiatal, erős gyomra még képes megbirkózni a rosszul megrágott, nagy falatokban lenyelt étellel, hogy a gyomor képes ezen durva érintésre elegendő nedvet termelni, de kérdés, vájjon egy egész életen képes lesz-e erre. A feleletet erre megadják Knud Fabes1 kopenhágai tanár vizsgálatai, a melyekre Lindberg dr. hivatkozik. Fabes és iskolája szerint az idült gyomorhurut igen gyakori betegség, főleg 40 és 60 év között és átlag gyakoribb a kevésbé módos osztályokban, mint a módosokban. Először gyomorrontással kezdődik nagy étkezések után, később állandósul és teljes sósavhiánynyal jár. A bajt legtöbbször neurastheniás állapot kíséri és nyomában csökken, sőt teljesen elvész a munkaképesség. Ezen bajt másodlagosan okozhatja a rák, anaemia perniciosa, tüdőgümőkór, fertőző bajok stb. Az eseteknek több mint felében azonban más okot kell keresni. Fabes 46 egyén közül 40-nél (80%) csupán a hiányos fogakat tudta okképp kimutatni. A fogak legtöbbször egészen hiányoztak, mindenkor a zápfogak a felső és alsó fogsorban, míg a többi fogak jó része is szúvas volt. A prothesisek — ezen szegény embereknél — legtöbbször rosszak voltak. A 1 Archiv f. öffentl. Mundhygiene, 1911.
