Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1912-03-01 / 1. szám

lyek a fej és nasopharynx nyirokutait veszik fel; b) az állkapocs szegletén (tonsillákból és pharynxból) és c) az áll és állcsúcs alatt (nyelvek, ajkak, állcsont). A fogakra nézve csak az utóbbiak fontosak, a mire a legtöbb szerző nem ügyelt. Vizsgálataimban az a) és b) alatti mirigyekre ügyeltem volt.

E végből Ch. Hét marin hat hó alatt 1200 öt—tizenegy éves gyermeket vizsgált meg, mi végből a fejet a mellkashoz kell hajlítani és 95%-iiknál talált megnagyobbodott (borsómandulanagyságú) mirigyeket, legtöbbször az állkapocs szögletétől egy hüvelyknyire talált ritkán egyet, legtöbbször kettőt sőt többet, a csonton kívül alul vagy belül.

Ezen elváltozásokat szerinte csak a fogzás és a szuvas fogak hozhatják létre, mert caries majd minden esetében megtalálta. Az esetek kis %-ában a caries hiányzott ugyan, de tudjuk, hogy a mirigyek — azok megszűnte után is — nagyok maradhatnak. Lehetséges, hogy a nyálkahártya izgalma és csekély bántalmazása fogzáskor is elegendő okot szolgáltat. Jobban kitapinthatok a mirigyek, ha a fogak élei szúvasak, mert ekkor gingivitis keletkezhetik. Az áramlás a nyirokutakba ugyanis nem a fogak üregéből, hanem a „nyálkahártyából“ veszi kezdetét.

A legbehatóbb méltatást igényli az összefüggés a fog állapota és a táplálkozás között. Már elméleti okoskodás is a mellett szól, hogy a kíméletes rágás folytán a rágóizmok kevésbé fejlődnek, a tökéletlen szájmunka következtében a nyálelválasztás és így a keményítő átalakítása tökéletlen lesz, hogy ekképp reflectorice kevesebb gyomornedv választódik el stb. Mindez a táplálék kevésbé jó kihasználását, az egyén gyenge tápláltságát, vérszegénységét eredményezi. Hunter érvelt leginkább a mellett, hogy a fogak betegségei az anaemia okaiként szerepelhetnek. Wallis-nak1 a Walworthei Faraday School-ban tett tapasztalatai szerint a legrosszabb fogakkal együtt járt a legrosszabb testi fejlettség, és az ilyenek egyúttal az átlagos szellemi fejlettség alatt maradtak,

1 Wimmenauer, Zeitschrift für Schulhygiene, 1910.

30