Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1912-03-01 / 1. szám

31

bizonyítékul, hogy az iskolának mennyire érdekében van a jó fogazat.

Az elméleti okoskodást megerősíteni képesek a Riegel szorgalmazására a giesseni klinikán M. Schreuer és A. Riegel1 által végzett kisérletek. A kísérleti egyének a próbareggelit ették vagy pedig gyomorszondával kapták (azaz nem rághatták); 3/4 óra múltával a gyomornedvet kiemelték. Mások csak rágták a reggelit és ismét kiköpték; a rágás alatt elválasztott gyomornedvet vizsgálták a kísérletezők. Később hússal, húslevessel tojással vagy a nélkül kísérleteztek, hogy a tiszta fehérjetáplálék befolyását tanulmányozzák. Az eredményeket a következőkben foglalhatjuk össze:

1. A rágási folyamat mint ilyen fontos a gyomornedv elválasztása szempontjából;

2. a rágás kiesése esetében a sósavhiány kisebb-nagyobb szénhydratok felvételekor;

3. a fehérjék direct behatása a gyomor falára ezen hiányt ismét megszüntetni képes.

Wimmenauet ezek alapján statisztikai alapon iparkodott meggyőződni, vájjon a tanulók fogazata és tápláltsága között összefüggés fennáll-e. Itt a nehézséget a kiinduló pont képezte. Mit nevezzen jó, közepes, rossz tápláltságnak? Mily fogazatot mondjon jónak, közepesnek, rossznak? A tápláltságnál döntő szerepet tulajdonított a bordák láthatóságának, míg a fogazatra nézve elhagyta a pathologo-anatomiai alapot, mert akkor már egy rossz fog esetében is rossznak kellett volna mondania a fogazatot, és helyette physiologiai-klinikai szempontból a fogazat rágóképességére nézve iparkodott mértéket találni. E végből nem fogadta el Röse beosztását, a ki szerint jó az a fogazat, melynek legfeljebb négy foga rossz vagy hiányzik, míg a közepesben 5—9, a rossz fogazatban 10—14, a nagyon rossz fogazatban 15 s annál több a rossz fog, hanem a fősúlyt a rágást teljesítő zápfogakra helyezte. Ezeknek száma 6 éves korban 12 lévén, a jó, közepes és jössz fogazatban legfeljebb négy, illetőleg 5—8, legrosszabb

1 Schoolhygiene 1910, 7. füzet.