Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-03-01 / 1. szám
29 Régi tapasztalat az összefüggés a különböző stomatitisek és a rossz fogak között. A fognélküli csecsemők és aggok szájában stomatitis nem fejlődik ki. Természetesen nem a rossz fogazat okozza a stomatitiseket, hanem a szuvas fog körül mint gingivitis kezdődik s így terjed át azok nyálkahártyájára ; a szövetekben beállott ismeretlen elváltozások lehetővé teszik a specifikus bacteriumok behatolását és szaporodását. Ugyanez áll a tonsillák fekélyes folyamataira. A maxillaris sinusok megbetegedésében a rossz fogak jelentékenyen részt vesznek. A szerzők szerint ezek genyedése az esetek 12%-ában a rossz fogakra vezethető vissza, sőt Lagerlöf1 stockholmi orvos szerint még nagyobb százalékban. Felette fontos a nyaki mirigyek megbetegedése, jeléül annak, hogy a különböző fertőző anyagok valami kapun át a szervezetbe hatolhattak, a nyirokutak mentén befelé haladhattak és a szervezet védő, szűrő rendszerében fennakadtak. Ezentúl már ezek ellentállóképességétől függ a szervezet megóvása. A nyaki mirigyek megduzzadása igen gyakori gyermekeknél. Odenthal2 987 három—tizenkétéves gyermek közül 7O’70/0-nál találta. A 267 mentes közül csak ötnek (?) volt szuvas foga. Starck 80%_°t állapított meg; 6—8 • éveseknél ritkán hiányzik. Eseteinek 41%-ában más okot a rossz fogakon kívül nem talált. Ezen adatokat olvasva megnyugodtam a mirigyesek nagy százalékában a VII. kerületi István-úti főgymnasiumban, a mely az 1909/10. tanévben 48‘5, 1910/11.ben pedig 55'3%-ot tett volt ki. Az összefüggésre a fogakkal nem ügyeltem, meg lévén győződve, hogy a rossz lakásviszonyok, a sok tartózkodás a zárt levegőben oka a megnagyobbodott mirigyeknek. A jövőben ez irányban is fogok ügyelni, tekintettel azon cautelákra, a mikre Ch. Hermann figyelmeztetett. Szerinte ugyanis háromféle nyaki mirigyek jönnek tekintetbe : a) a sternocleido-mastoideus hátsó szélén, a me-1 Internat. Archiv für öff. Mundhygiene. 1911. 2 Idézve Ch. Hermann után.
