Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1911-06-01 / 2. szám
86 gummiligaturát, még pedig úgy felszerelve, mint a III. osztálynál, vagyis a horgok az alsó íven vannak és ezekre, valamint a felső gyűrűk labialis csövének distalis végébe akasztjuk a gummigyűrűt, mely most már a felső horgonylatot erősíti, stationaerré teszi, vagyis nem engedi meg, hogy daczára a csavarműködésnek a felső molaris distalisra vándoroljon. Az imént vázlatosan rajzolt kezelési terv és kezelési sorrend tehát alapszik az intermaxillaris gummiligatura mesiodistalis húzó erején. Ez a vízszintes síkban történő elmozdulás tehát az intermaxillaris gummiligatura fő- és kívánatos hatása. Hogy ezt a hatást tisztán és mentesen minden más nem kívánatos hatástól kifejtse, szükséges azonban az, hogy az intermaxillaris gummiligatura helyzete egészen vízszintes legyen, vagyis a felső distalis horgonypont és az alsó mesialis horgonypont egy vízszintes síkban feküdjenek. Csukott száj és fogsorok mellett ezt lényegileg tényleg elérhetjük, azonban minden szájnyitásnál, a mikor a fogsorok egymástól eltávolodnak, tehát beszédnél, evésnél, nevetésnél, ásításnál stb. az intermaxillaris ligatura többé-kevésbé függőleges helyzetbe kerül, ennélfogva a gummi húzóereje már nemcsak a kívánatos vízszintes síkban, hanem a nem kívánatos függőleges síkban is hat, vagyis már nem tisztán vízszintes mesio-distalis elmozdulásokat létesít, hanem nem szándékolt függőlegeseket is. Sőt ha nem ügyesen, körültekintéssel választjuk meg az intermaxillaris horgonylatot, akkor esetleg a kedvező, kívánatos vízszintes mesio-distalis elmozdulás egészben vagy legnagyobb részben kimarad és csak a nem kívánatos, káros függőleges hatás lép föl. A függőlegesen ható intermaxillaris ligaturának káros hatása azonban nemcsak abban nyilvánul, hogy csökkenti a vízszintes mesio-distalis elmozdulást, hanem továbbá ugyancsak nem kívánatos módon, tehát károsan befolyásolja a horgonyfogakat. Ugyanis ezeket distalis irányban megdönti (Kippen), az alveolusból kihúzza, meghosszabbítja. Ennek pedig kárát vallja az egész articulatio, a mely ezen zavar következtében nem tud kialakulni, továbbá fölös módon és