Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1911-06-01 / 2. szám
87 néha nem csekély mértékben fájdalmasak lesznek a horgonyfogak, sőt nem ritkán ezen erőszakos vongálás folytán pulpájuk elhal. Baker az ő első esetében még selyemfonállal kötötte a gummiligaturát az ívhez. Ezen eljárással bizony még nagyon ferde helyzetbe került az. Case mindjárt gombokat alkalmazott horgonypontokul az íven, de még ezek használata mellett sem eléggé vízszintes helyzetű a ligatura. Angle érdeme, hogy a horgonyláshoz horgokat ajánlott, még pedig a mi a leglényegesebb: hosszú függőleges szárú horgokat. Ezek teszik lehetővé, hogy a gummiligatura csukott fogsoroknál teljesen vízszintes, nyitottaknál pedig meglehetősen vízszintes helyzetű marad. Ezen horgok puha forrasztóval erősíttetnek a tágító ívre, még pedig a második osztálynál a felső ívre, úgy hogy a horog vízszintes szára legalább a fogak rágóéleivel kerüljön egy síkba, de ha lehetséges, akkor még ennél is valamivel mélyebbre. A harmadik osztálynál a horgok az alsó ívre forrasztatnak ugyanilyen viszonylatban. A horgok körülbelül a caninus és lateralis incisivus közötti résnek megfelelően alkalmaztassanak az ívre, vagyis lehetőleg mesialisan, mert ezáltal is elősegítjük a ligatúra vízszintes hatását. Mindezen szempontok figyelembevételével és a horgonylat czélszerü beállításával az intermaxillaris ligatura a legenyhébb módon ható és mégis a legkiadósabb elmozdulásokat létesítő erőforrásunk, melynek segítségével a modern orthodontia már ma is — a ligatura általános alkalmazásának első évtizede után — jóformán minden akadályon győzedelmeskedni tud.
