Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1911-06-01 / 2. szám

66 Ez utóbbiak közé tartozik különösen az a szembeötlő és gyakori fogsorrendellenesség, melynek legfőbb ismertető jele az, hogy a felső frontfogak erősen kifelé állanak és a melynek különféle fajait a prognathia név alatt foglalják össze nemcsak a fogász-szerzők, hanem az anthropologusok is. A prognathia kórképével mindenki könnyen tisztában van, ha úgy definiáljuk, hogy a felső frontfogak az alsóknál a normálisnál nagyobb fokban előreállanak. Ez az abnorma­lis elhelyeződése az elülső fogaknak olyannyira szembeszökő, hogy kitörülhetetlenül az emlékezetbe vésődik. Csakhogy így definiálva a prognathiát — és a szaktankönyvekben egészen a legújabb időkig találunk ennek nyomára — helytelen követ­keztetéseket vonhatunk az anomalia aetiologiájára és hamis utakon indulhatunk a therapiát illetőleg. Hogy miért ? Erre nem akarok ezen dolgozat keretében kiterjeszkedni. Csak röviden jelzem, hogy azért, mert a prognathia fenti definitiója hallgatagon azt a suppositiót foglalja magában, hogy az alsó fogsor és processus alveolaris, illetőleg az egész mandibula normalis viszonylatban van a többi koponyacsonthoz. Csak­hogy a prognathia klinikai képe akkor is kialakul, ha a viszony megfordul: vagyis a felső fogsor (processus alveola­ris, vagy az egész felső állcsont) a koponyához képest nor­malis anatomikus elhelyeződésű, az alsó fogsor pedig a nor­málisnál hátrább áll. Sőt nagyon gyakran a két viszony kombinálva fordul elő, vagyis a felső fogsor a normálisnál előbbre áll és ugyanakkor az alsó hátrább. Mindhárom példa a prognathia fogalma alá tartozik, pedig úgy aetiologiailag, mint therapeutikus szempontból mindegyik más-más megítélés és kezelés alá esik. Szóval azon anomáliáknál, melyeket Angle a II. osztályba soroz, nem elégedhetünk meg az egyszerű diagnosissal (prognathia, illetőleg distalis eltolódás), hanem egy differential diagnosisra van szükségünk. Legelőször Kingsley foglalkozott tüzetesen és rendsze­resen ezen anomalia gyógyításával. Kezelési tervének alap­­gondolata abból állott, hogy az alsó állcsontot in toto előre­­kényszerítette és mechanikai készülékkel meggátolta, hogy ismét hátracsúszszék. Az alsó állcsontnak új kényszerhely­

Next

/
Oldalképek
Tartalom