Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1911-06-01 / 2. szám
67 zetében való megtartása által az állcsontizületben végre olyan változások lépnek fel, a melyek nem engedik meg többé annak visszacsúszását a mechanikai készülék eltávolítása után sem. Kingsley ezen eljárást „jumping the bite“ néven írta le, a mi szóról-szóra annyit jelent, mint a harapás előrerántása. A nélkül, hogy ezen Kingsley-ié\e eljárás részletes ismertetésébe és bírálatába bocsátkoznék, csak anynyit kivánok megjegyezni, hogy ez nagyon egyoldalú kezelési terv, mert azt supponálja, hogy a prognathia kialakulásánál a felső állcsont, illetve processus alveolaris és fogsor normalis helyzetű a koponya többi csontjaihoz képest, az alsó ellenben hátracsúszott. Már pedig láttuk, hogy ez nem mindig igaz. E rövid elmefuttatás tanulságaként azt kívánom megállapítani, hogy a prognathia gyógyításának nincsen egységes kezelési terve, hanem azt esetről-esetre a klinikai kórképnek kialakulási tényezői alapján kell megállapítani. Bármilyen orthodontiai kezelési terv kidolgozásánál nagy körültekintéssel kell megválasztanunk a horgonylatot. Ezalatt az értendő, hogy a physikai erők, a melyekkel a rendellenes helyzetű fogakat (vagy fogsorokat) a normalis helyzet felé akarjuk elmozdítani, úgy legyenek beállítva, hogy a kiindulási és a támadási pontban csupán csak a kívánatos elmozdulásokat létesítsék és ezeket is természetesen lehetőleg simultan módon a legrövidebb úton és időben. A horgonylat különféleképpen eszközölhető, a szerint, hogy hol választjuk az erő kiindulási és támadási pontját. Ezen dolgozat körébe csupán az intermaxillaris horgonylat tartozván, a többi féleséget tekinteten kívül hagyva, csak az előbbivel kivánok tüzetesebben foglalkozni. Intermaxillaris horgonylat alatt értjük az erőrendszernek olyan beállítását, melynél az erő kiindulási pontja az egyik állcsontban van, támadási pontja pedig a másikban. Ezen erőrendszerbeli tervezet két lehetőséget enged meg, a szerint, a mint az erő 1. a horgonypontok között függőleges elmozdulásokat létesít; vagy pedig 2. az erő főképpen csak a vízszintes síkban hat mesio-distalis irányban.
