Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1911-03-01 / 1. szám
36 a közérdekre, a logikus, józan és egészséges emberi értelemre ! Az ilyen kormányzási művészettel szemben ilyen érveknek nincsen hatása. Hogy egyébként más országoknak kormánya sem felvilágosodottabb ebben a tekintetben, bizonyítja az osztrák kormánynak tervezete is, melyet rövid idővel ezelőtt a teljes orvosi karnak felháborodása söpört el. Németországban még rosszabb a helyzet, a hol a kormány kevéssel ezelőtt úgynevezett Reichsversicherungsordnung tervezetet terjesztett elő, a melyben a pénztári betegeknek fogorvosi kezelését nemcsak fogtechnikusoknak, hanem az ápolóknak és gyógyszolgáknak is megengedi. Ott igazán már nem sok hiányzik ahhoz, hogy végül a tyűkszemvágók és a gyógyintézetben alkalmazott mosónők is a fogorvosi működésre képesítetteknek nyilváníttassanak. Ezen tervezeteket mindig azon ürügy alatt csempészik be, hogy igen gyakran nincs elég képesített fogorvos. Hogy mint egyeztethető ezzel össze a fogorvosi karnak túlzsúfoltságáról folytonosan hangoztatott panasz, igazán nehezen érthető. A mi a fogtechnikusoknak álláspontját illeti, előre látható volt, hogy milyen irányban mozognak nyilatkozataik, óhajaik és reményeik. Minden esetre megérdemli megjegyzéseiknek némelyike, hogy azokat közelebbről megvilágítsuk. Bizonyára érdekes azon kijelentésük, hogy a foggyógyászat tulajdonképpen kézi ügyességen alapszik. Hogy a fogtechnikusok a mi szakmánk orvosi oldalának fontosságát egyáltalában nem értik, de nem is érthetik, magától értetődik. Mert a vakon született semmit sem tud a látás gyönyörűségeiről és nem is vágyódik utánuk. Mert mit ér például a sebésznek kézi ügyessége, ha nem társul hozzá a localis processusnak kórtani ismerete és az egész organismusban való helyes tájékozódó képesség ? Mit használ a fogorvosnak kézi ügyessége, ha például pulpatályogra arsenpastát tesz ? Ha a betegnek fájdalmát és panaszait nem bírja helyesen értelmezni? Ha egy kezdődő rosszindulatú daganatot vagy actinomycosist nem ismer fel és a beteget a természetnek a gyógyerejével biztatja, vagy a szájüregnek luetikus megbetegedését nem tudja méltányolni és az ilyennél használt műszerét a következő patiensnél nyu
