Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1910-06-01 / 2. szám

A száj nyál Rhodan-vegyeinek szerepe a fogszű megelőzésében.

Irta: Dr. Halász Henrik, orr-, gége-, fül- és szájorvos, az államvasutak miskolczi üzletvezetőségének és a diósgyőri vas- és aczélgyár szakorvosa, Miskolczon.

A fogszú nagymérvű elterjedése közegészségügyi szempontból tekintve oly nagy csapás az emberiségre, hogy ahhoz foghatónak még a tüdővész sem mondható, összes borzalmaival együtt. Mert míg a tüdővész elpusztítja az emberiségnek egy nagy percentjét, addig a 95—96%-ban grassáló fogszú, mint azt megbízható vizsgálati tények, eredmények bizonyítják, valósággal degenerálja az egész emberiséget, tehát nagyobb százalékban pusztít, mint a tüdővész és komolyan reáillik „a népbetegség“ elnevezés. Ezen állítás igazolására lehetetlen említés nélkül hagyni azon kétségbevonhatatlan tényt, mely szerint a rossz fogazató ember, — különösen a gyermek- és serdülő ifjúkorban — a hiányos rágás és ennek folytán nyállal bővebben nem keverődött ételek értékes, tápláló részeinek ki nem használása miatt chronikus vérszegénységet szerez és úgy a szellemi, mint testi fejlődésben visszamarad, satnya, csenevész emberré nő. Csak meg kell figyelni az ilyen satnya fejlődésü embert, 99 percentben találunk ezeknél nagyon hiányos fogsort, esetleg — a legtöbbször — a zápfogak megmaradt gyökereiből képződött szemétdombot, vagy 2—3 tömés által megmentett kis vagy nagy őrlőfogat. Az ilyen módon degenerált emberi test,