Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-06-01 / 2. szám
87 szervezet azután könnyen és hamarosan prédája lesz megcsökkent ellentálló képessége révén mindenféle chronikus és infectiosus betegségnek, a melyek egyike vagy másikának többnyire a rendes élethatáron alul áldozatául is esik. Az is megállapított tény, hogy a tuberculosisnak első sorban a vérszegény, rossz étvágyú s így ellentálló képességében meggyengült szervezet esik áldozatul, eltekintve azon szintén kétségbevonhatlan ténytől, hogy az odvas, rossz fogazaté, tehát mindenféle pathogen élősdit magában rejtő szájban és torokban üt tanyát elsősorban minden heveny fertőző betegség is. A nagy mértékben elterjedt fogszú imént vázolt komoly ártalmaival szemben évtizedek óta odairányul a szakemberek igyekezete, hogy milyen óveljárásokkal, milyen módon lehetne elejét venni a fogszúnak? Miller korszakalkotó kutatásai ugyan nagy mértékben tisztázták a fogszú aetiologiáját és ezáltal annak kezelésére is directivát adtak, mindazonáltal igen sok esetben lehetetlennek bizonyult a Miller vegyi parasitaer theoriája szerinti eljárással is a fogszú fellépését megakadályozni. Mindenféle elképzelhető száj- és fogápoló szerek használata daczára a fogszú ma is olyan rettenetes arányban pusztít, mint évtizedek előtt. Érthetetlennek látszott — mondja Hecht, — hogy patienseknél, kik kifogástalan szájhygienét végeztek és a kik 3 havi időközben controllvizsgálatra jelentkeztek a fogorvosnál, mégis mindig újabb caries-eset volt található; nem kevésbé volt talányszerö, hogy egyének, kik sohasem használtak fogport, szájvizet és fogkefét, kiknek fogain az ételmaradékok vastag lepedék alakjában tapadtak, kifogástalan, cariestől mentes fogúak. Ezen jelenségekre Michaels, „Essai de sialo sémeiologie“ czímű, a Ul-ik nemzetközi fogorvosi congressuson 1900-ban Párisban tartott előadásában adott mint első úttörő elfogadható magyarázatot. Michaels-t vizsgálatainál az a gondolat vezette, miszerint az élőlényben az összes szervek egy bizonyos biochemiai, egymástól függő viszonyban vannak egymással, a mely szerint, ha egyik szerv megbetegszik, az
