Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-06-01 / 2. szám
69 állkapcsi ízületben mutatkozó fájdalmak az étkezést azonban megnehezítik. Deczember 22-én a beteg felkel és már mint járóbeteg rendelésemen jelentkezik naponta kétszer. Deczember 26-án a szintén mobilissá lett első felső molaris extraháltatik; a palatinalis gyökér csúcsán félborsónyi, bűzös, érdes, egyenetlen felületű, szivacsos csontdarab. Ettől fogva az átfecskendezés mindennap egyszer; mérsékelt mennyiségű genynyel, mely azonban mennyiségében nem változik. Az előbb említett fájdalmak naponta jelentkeznek. Január 2-án a kihúzott első molaris alveolusán keresztül vezetett sonda mozgó, érdes és csupasz csontra ért, a melyet a gingiva eltolása után azonnal el is távolítottam. Az eltávolított sequester körülbelül 14 mm. hosszú, 8 mm. széles, ferde kúpalakú, szivacsos, érdes küllemű porosus csontdarab, a mely tulajdonképpen egy alveolust repraesentál, még pedig az eltávolított második praemolaris alveolusát, a melyen keresztül látható szintén az a csatorna, a melynek nyílásán keresztül a második praemolarisnak gyökhártyagyuladása folytán támadt geny az állkapcsi üregekbe tört, közvetlenül mellette azon müleges nyílás, a melyet az állkapcsi nyílás megfúrásakor a trepannal ejtettem. A műtét estéjén a fájdalmak csökkentek bár, de fennállottak, a genyömlés megszűnt. Január 4-én a baloldali állcsont elülső részén mutatkozó szaggató fájdalmak miatt, a baloldali felső kis metsző is eltávolíttatott. A kihúzott fog megszemlélésénél kitűnik, hogy a fogon egy teljes fosse route van, a mely a fog mesialis oldalára nyílik. A baloldali mobilis bölcseségfog a január 2-án végzett sequestereltávolítás után megszilárdulván, a szájban marad. Időközben az állkapcsi Ízületben továbbra is állandóan fennálló és többnyire rohamszerüleg fellépő fájdalmak ellen ezen terület faradisatióját is megkezdettem. Január 5-én a beteg állandóan tünetmentes, a faradisatio ennek daczára folytattatik egészen január 12-ig, a midőn
