Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-03-01 / 1. szám
46 Pénzügyi szempontból tehát az első megoldási módozat, a mellett, hogy a czélnak sem felel meg, még költségesebb, mint a második. Ií. A szakorvosok feladata, alkalmazásuk módja. A) A szakorvosok feladata. Az orvosi tudomány nagy előrehaladottsága mellett belátható az, hogy az iskolaorvosok nem lehetnek valamennyien és minden tekintetben szakorvosok s így az egyes fontosabb szervek pontos vizsgálatát kellő szaki gyakorlat hiánya miatt oly pontosan és megbízhatóan nem tudják végrehajtani, mint a megfelelő szakorvosok. Viszont vannak az orvosi szaknak olyan ágai, melyek a specialis tudás mellett még külön vizsgálóhelyiségeket, költséges fölszereléseket igényelnek. Ezen szakok: az érzékszervek két leglényegesebbjével, t. i. a szemészettel és a fülészetiéi foglalkoznak; mindkettő szaktudást és kiterjedt fölszerelést igényel. Ezeknél az iskolaorvos rendszerint csak azt állapítja meg, hogy egyik vagy másik szerv működési képessége gyengült-e, de azt már legtöbb nem, hogy az mily organikus elváltozásnak a következménye ? Pedig ez fölötte fontos, mert ha ezen két szerv zavarait, hibáit, betegségeit meg nem szüntetjük, akkor a gyermek nem tudja figyelemmel kisérni a tanítás menetét, figyelmetlen lesz, visszamarad a tanulásban; zavarja a tanítást és tanulótársait az előrehaladásban megakasztja. A betegségből származott tudatlanságát hanyagságnak, lustaságnak tudják be s ily alkalommal a kényszerített fokozottabb munka mellett a beteg szervei idő előtt teljesen tönkremehetnek. Szükséges tehát tudnunk azt, hogy mi az oka a látási és hallási zavaroknak, mert csak így tudjuk az okozatok megszüntetése mellett az észlelt ártalmakat és a föllépendő károkat megakadályozni. Ezért kell iskola-szakorvosi állásokat szervezni. Az iskola-orvos az iskolai szem- és fülorvoshoz csak a szakvizsgálatra szoruló gyermekeket küldi. A szemorvos a látási zavarokban szenvedő tanulók fény
