Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-03-01 / 1. szám
A fogászati orthopaedia Angle, Case és Baker módszere szerint saját tapasztalataim alapján. Közli: Dr. Berger Ferencz, a Charité-poliklinika fog- és szájbetegosztályának főorvosa. Az orthodontia hosszú ideig empyrikus művészet volt, exact tudományos methodust nélkülözött. Angle, Case, Baker és ezek követőinek érdeme, hogy a kapkodó tüneti kezelést az exact tudományos causalis váltotta fel. Különösen Angle a foghelyzetrendellenességek okait kutatta; neki sikerült nagy munkával, tudással és körültekintő szorgalommal a már régebben kieszelt eszközeit és műszereit egy systematikus rendszer keretében felhasználni. Angle methodusát hosszú gyakorlatában észlelt esetei kapcsán javítgatta: úgy hogy a régebben megjelent kis könyvében ezen monumentális rendszerből még semmi sincs, az újabban megjelent müvében azonban már részletesen tárgyalja. Elévülhetlen érdeme Angle s Casenak, hogy az orthodontiával mint önálló tudománynyal foglalkoztak s serkentettek egész sereg szakértőt ennek gyakorlására. Aránylag rövid idő alatt számosán foglalkoznak Amerikában s a continensen kizárólag e disciplinával s hogy menynyire el van terjedve e szép tudomány, mutatja a számos folyóirat, mely kizárólag a fogászat ezen részével foglalkozik. Irodalma most már annyira megszaporodott, hogy lépést tartani vele igen nehéz, hacsak a többi részét a fogászatnak el nem hanyagoljuk. Meggyőződésem az, hogy azok, kik Angle kitűnő meíhodusában s systemájában keresnek hibát, azok