Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-03-01 / 1. szám
40 nem igazságosak az ő elévülhetlen érdemeivel szemben s csak egyéni érdemeiket kívánják feltüntetni, de végeredményben többet ártanak, mint használnak. A ki az esetek gyógykezelésében kizárólag ezen systema alapján Anglet pontosan követi s annak szellemébe hatol, az megkedveli ezen tudományt s örül, hogy végre talált a mi nagyon is kiterjedt szakmánkban egy kellemes és szórakoztató oasist: de másrészről azt tapasztalja, hogy ezen methodussal a legcomplicáltabbnak látszó esetet a legnagyobb könnyedséggel, biztos és állandó sikerrel megoldani képes. Igaz, hogy a methodus gyakorlata megkívánja a legpontosabb minutiositást, a legkisebb hanyagság, felületesség már olyan hibát okoz, mely az eddigi munkát megsemmisíteni is képes. Ezen methodust leginkább azért is kedvelem, mert észszerű beosztással képesek vagyunk a legcomplicáltabb és távolabb lakó egyének baját rendbe hozni, a nélkül, hogy állandóan orvosi felügyelet alatt lenni kénytelenek. A beteg környezetével megismertetve a gyógykezelés módját, a beteg s környezete segítőtársul szegődhetik s hosszabb időközben, midőn a már tervezett eredményt elértük, kell az orvost felkeresnie. Nagyon sokszor úgy a laikus publicumban, de az orvosinál is olyan ferde nézeteket s véleményeket hallunk, hogy csodálkozunk, hogy honnét vette ez magát. Emlékszem egy orvos nézetére, ki elhitette a beteg környezetével, hogy a fogak rendezése szükségtelen, majd magától jön rendbe s midőn azt látták, hogy bizony az nem akar magától megváltozni, végre szakorvosi tanácsért jött hozzám s sajnos ez orvos azon kérdést intézte hozzám, vájjon a gyermek agyának nem árt e? Máskor egy kis leány intelligens édes anyja kifogásolja, hogy a szűk szájpadlás kitágítása az ő kedves kis leányának arczát el fogja csúfítani, persze mikor eddig nyitott szájjal alvó leánya az orrán át kezdett lélegzeni, midőn látta, hogy az arcza még csinosabb lett, úgy maga belátta tévedését. Igen sokszor hallottam szaktársak közt is azt a kifogást, hogy ők megpróbálták az Angle systemája szerint rendezni a fogakat, de sajnos az Angle-ív és gyűrű alkalmazásakor a nyákhártyán s csonton elhalás jött létre, úgy hogy
