Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-12-01 / 4. szám
167 hasznos dolog, mint a müfog, már az egyptomiak és görögök idejében megvolt. Palladius egy öreg nőről ir, ki haja, fogai, festékei árán új álarczot vehetett volna, Martial pedig így szól Laeliához: „Nem röstelsz hajat és fogakat venni, de mitevő lész félszemmel, mivel szemet nem vásárolhatsz?“ Cascellius, a sebész, époly ügyesen ültetett át fogakat, mint a mily ügyesen húzta azokat. Páré és Dionis Írják, hogy müfogakat a víziló, elefánt, ló, majdnem minden állat, sőt még az ember csontjaiból is készítettek. Ezeket a fogakat len-, ezüst- vagy aranyszálakkal rögzítették az egészséges fogsorhoz. A régebbi szerzők pedig úgy vélekedtek, hogy a müfogakat szálak segítségével az állkapocsra vagy foghúsba lehetett akasztani. Előzőleg, természetesen, lyukakat fúrtak a fonal áthúzására, mely operatio szerintük teljesen veszélytelen, miután a csont átfúrása fájdalmat nem okoz! Bontius „De Medicina Indorum“ könyvében említi, hogy Jáva szigetének lakói arany fogakkal pótolják a kihullott fogakat. Guillemeau ajánlja először a mineralpastákat müfogak készítésére. Fauchard mesterséges emailt állított elő s nemcsak ehhez értett, hanem tudta a müfogat ugyanolyan színben előállítani, mint a természetes fogak színe. Duchateau 1776 körül kísérletezett először porczellánfogakkal, mert az elefántcsontból valók kellemetlen szagot terjesztettek. Több fogat egy részben állított össze, de a szárításnál és égetésnél előforduló contractiók nagy nehézségeket okoztak neki, míg Cheman Dubois, kinek előbbi titkát elárulta, javított a találmányon s azt szabadalmaztatta is. Eleinte az volt a vélemény, hogy a fogak a szájnedvességtől feloldódnak s így Foucau egy porczellán-fogat talált fel, mely ennek a behatásnak ellenállhatott. Fonzi eszméje volt a fogakat egyenként készíteni és egy platina-kampóval ellátni, a melyet egy aranylemezhez forasztott. Thema már előzőleg ajánlotta volt, hogy a természetes vagy elefántcsontfogakat aranylemezekhez kell hozzáerősíteni.
