Floridai Bajtársi Híradó, 1985 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1985 / 2. szám

vonattal a legközelebbi állomásig, pztán .onnan telefonáltam a százados árnak. A telefonba csak ennyit mondtamVSzázados ár, alázatosan jelentem, "Isten hozott édes fiamig"- üdvözölt kitörö önömmel-" azonnal kt|l_­­jdök értetek kocsit, takarót^—forró teát, kis süteményt és konzervet, csak marad.iatok nyugodtan az állomáson."-.Igazán meghatott ez a kedves fogadtatás, mondtam is a többieknek hogy azt hiszem olyan kedves helyre érkezőink, ahonnan maid el sean—ernaz.­­- tenek bennünket, meg talán hésvétra is ott maradunk sonkára, meg főtt to-' jásra.Igy hát a parancsnak megfelelően letelepedtünk...9 kis állomás egyet­len helyiségében és megettük a ..vánkonzervek-et jegyűit 8 helyünkben. Délfe­_lé meg is érkezett a kocsi,- megfelelő biztosítással és takarékkal. Mi felmásztunk és a jé, melegben bamar-el is aludtunk,.-A harmonikás halkan játszott valami szomré dalt és Kulcsár folytatta mint valami melodrámát;.- Árpa ébredtem fel, hogy megállt a kocsi.... ... Qtt voltunk a .tábor közepén. Jlenyögallyakból nagy diadalkapu várt?­­"]jsten Hozott" felírással. Jl fabarakk, amely a közös étkező volt, szin­ten feldiszitve és müvirágcsokorral áH£_-&.-&zézados ér az ajtóban., hátr rábh_a_tiszt*’urak és a legénység. mind,-_aki nem volt szolgálatban... Oda­benn az asztalok összetolva, fehér kincstári lepedővel.leterítve.- Rosszat sejtve ébresztettem a társaságot.’ valami nem tetszett ne­kem. Mondtam is JJakatosnak, ekkora ünneplésben még soha nem volt részünk.- lassan lemásztam a kocsiról és odapattantam a százados úr elé és jelentkeztem. 3e sem várta s jelentkezésemet, kezetrázott, megölelt, ösz­­szecsókolt.- Isten hozott édes fiam minálunk ! Ha tudnád, hogy mér mennyire vártunk benneteket ....- A kocsiról egymásután mászott le a súlyemelő, a kardnyelö, a ci­gány és katonásan jelentkeztek. A százados ér mindegyiket mosolyogva üdvözölte, aztaé, mikor mind lent volt, láttam, hogy rám néz, hol a kocsi" ra, a sátor alá. Mintha még várna valakit, Amikor ],átta, hogy több nem jön, hozzámhajolt és egészen halkan megkérdezte; "Ea mondd csak fiam Kul­csár, hol vannak az izé... a hölgyek ?" Egészen meghökkentem. Mit tetszett kérdezni, százados ér ?- és már forgott is velem a világ.- Kissé mogorvább katonai hangon kérdezte most már, de még mindig halkan; "Azt kérdeztem, hogy hol vannak az énekesnők, vagy a szinésznök ?"- A szinésznök, énekesnők ?- Azt hittem, hogy abban a pillanatban vé­gem van.- Igen a szinésznök. Itt van a távmondat fiam, amit Aykler alezredes ér küldött; "Kulcsár József, plusz öt nö Most értettem meg a diadalkaput, a kiküldött kocsit, a virágcsokrot, az ünnej>ifogadtatást. De jé lett volna akkor egy rigdó, vagy partizán tá­madás. Hajnos, minden csendes volt és a százados ér rajtam követelte az öt nőt.Nehezen kezdtem magyarázni; alázatosan jelentem százados ér, téve­dés van a dologban, mert a telefonos elértette a távmmndatot. Mem rtnö, hanem "fö". játszik látni egy, kettő, három , négy öt fö... ^elünk nincs színésznő... Kulcsár elhallgatott. Mi majd szétpukkantunk a nevetéstől, de Kulcsár és az "öt fö" sző­rűin elhallgatott.-Halljuk, mi történt aztán ? Kulcsár idegesen a körmét rágta.- Hát kérem, hogy szakmai szóval fejezzem ki magam, műsorváltozás történt. A virágcsokor a sárba került, a diadalkaput azonnal leszerel-4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom