Floridai Bajtársi Híradó, 1985 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1985 / 2. szám

±gy astán^elszakadtunk egymástól 3 nagy háború forgatagában. } Hosszú viszontagságos evek után 19>7-ben kerültem a szabad nyu­gatra az USA-ba. kezdtem keresni a kapcsolatot régi bajtársaimmal.így találtam meg Szathmáry Karcsit is.Hamar megtudtam, hogy a magyar em­­migraciós munkából alaposan kiveszi részét s főleg a szabadföldre ke­rült csendörökkel tart fenn szoros kapcsolatot, mert még évek után is meg maradt .szivvel- lélekkel csendőrnek, Xiztan eljött a viszontlátás pillanata, amikor hosszú évek után tudtuk újra egymást átölelni.Később elég gyakran voltam a torontoi Csendörlaktanya latogatóps s ilyenkor a beszélgetések belenyúltak igen soksBor a hajnalba is.- a pedig Ü jött át az USA-ba mindig talált módot arra, hogy ott is összejöjjünk.^eve­­iek jöttek és mentek az USA és Kanada között, de sokszor még telefonbe­szélgetésre is sort került. barcsi végezte munkáját s járta a szabad világot? hogy felkeresse és számba vehesse a még élő csendőröket, szinte missziós munkát végzett s mi mindnyájan csak csodálattal tudtuk ezt nézni, nevelek ezreit irta, könyveket, cikkeket irt s azt lehet mondani saját magára nem is hagyott időt. ixagán élete nem volt. így szaladtak az évek s az ö egészségét is megtámadta a sok-sok em­ber feletti munka. Utoljára vele a bécsi Ludovikás Találkozón jöhettem össze, akkor szoríthattam vele utóljára kezet. A májusi telefonhir pedig meghozta a szomorú hirti* hogy a Karcsi szive megszűnt dobogni.1-ia már ott van a kárpáti harcokban hősi halált halt csendőrei között. De az égi seregben ott várta édesapja id. vitéz Szathmáry ^ajos tart. százados és bátyja ifj. vitéz Szathmáry nag0s *í)s. Búcsúzunk Tőled Karcsi barátunk* ötletedet csendőr módra élted­­^ E/ven, becsülettel, Vitézül ! Emléked mi még élő csendörk továbbra is megőrizzük Üstén ^eled ! ^ — ^arasota,1985, május 30. vitéz Baranchi Tamáska Endre Eüry Lajos; c MŰSORVÁLTOZÁS. P- wWkMc . ^==========================c. A vasárnapi televízió cirkuszmüsora nagy szenzációként hir­dette oven^ali varázslót.A névre figyeltem fel és azt hittem, hogy egy­kori ismerősömet látom viszont, de csalódtam. Azt a másik Svengali-t, akit utóigára láttam, Kulcsár József őrmesternek hivták és elnyűtt ka­­tonaköpenyjen didergett a hóban. Húsvetra járt az idő és csak nem akart végeszakadni az orosz tél­nek.Harmadik napja, hogy megszakadt minden összeköttetés Ovruts felé, amikor egyszerre csak hat , fagyos, hóáztatta, szélverte honvéd bukdá­csolt elő az érdöböl.Mint a kutya rázták le magukról a vizes havat és odakuporodtok a kályha mellé. Szabadságot kaptunk, aztán húsvétra szerettünk volna hazaérni xest­­re, ilyenkor nyit a liget.Sokáig kellett volna várni, amig valami jár­müvei bejutunk Sitomirba. a vonathoz. Mondtam a társulatnak: a szabad­­ságos levél megvan, indulás utánam ! Estére bent vagyunk az állomáson, mire a partizánok észbekapnak, már a vonaton isszuk ajó katonakávét, ^e kivágtunk az útnak, de a havazásban valahol elvétettük az irányt, mert már régen el kellett volna érnünk az állomást... Vigasztaltuk, hogy még néhány kilométer' ide a vasút és reggelnél e­­löbb úgy sem indulhatnak. xveggel majd egy kocsi kiviszi őket az állo­tüzérszázados

Next

/
Oldalképek
Tartalom