Floridai Bajtársi Híradó, 1985 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 2. szám
vitéz kövendi Szathmáry Károly C.M. 1917-1985 Az embernek már meg kell szokni, hogy a telefonon nem mindig kellemes, vagy jó hirt kapjon. Csengett újra a telefonom s a vonal másik végén csak annyit mondott a barátom-,hogy -rossz hirt mondok-, majd egy kis szünetet tartva, igy folytatta- Karcsi meghalt.! Mindketten hallgattunk egy pár pillanatig.Nem kellett kommentár ahhoz, hogy ki is az a Karcsi. A hir engem is megdöbbentett nagyon,bár jól tudtam, hogy másfél éve egy súlyos operáción esett át.- Mégis reménykedtem, hogy az sikeres volt s az orvosi tudomány meghosszabbít ja életet.- °ajnos, a Legfelsőbb Hatalom másként döntött. Karcsi barátunk megkapta az "égi behívót!1 ............ 194-3-at mutatott a naptár, amikor a hideg február havában volt a rohamtanfolyam záróvizsgája Ungváron. A Kassai VIII. Csendörkerület csendőrei oda voltak vezényelve különböző csoportokban. Azonban a záróvizsgára a közvetlen parancsnokik is mind be voltak rendelve, hisz maga a kerületi parancsnok is készült arra lejönnie Mint a Máramarosszigeti Szárny parancsnoka, magam is résztvettem gyakorlatilag is ezen a záróvizsgán. Ott, az oktatótisztek között láttam meg egy keménykötésü, fegyelmezett, jófellépésü csendörföhadnagyot, aki főleg a gyakorlati részeket vezette. Mozgásán mindjárt fel lehetett ismerni, hogy nemcsak jó csapattiszt, de kivaló sportember is. A gyakorlat befejezése után bemutatkozott s okkor ismertem meg Szathmáry Károly főhadnagyot. Barátságunk tehát az ungvári gyakorlótéren kezdődött el. Este a fehér asztalnál a áercsónyi étteremben barátságunk még jobban kezdett felmelegedni. A szovjet csapatok 1944- őszén mar a Kárpátok ger.incénél voltak. Karcsi is no meg én hadibeosztásba kerültünk, persze különböző területeken.
