Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-06-01 / 6. szám
Felvidéki Méhész. 3 A Fölsőmagfyarországi Melieszegyesület 1. évi közgyűlése. Szatmár-Németi, 1918. május 22. Jelenvoltak: Kende György báró elnöklete alatt: Nagy Géza, főtitkár, Bagothay Sámuel, pénztáros, Szeless Albert, ellenőr, Bakos István, Berey Miklós, Bodor Jenő, Csömör Elemér, Dósa István, Fischer Pál, Gyene Zsigmond, llosvay István, Kirilla Sándor, Kovács Mihály, Lányi Elemér, Lossonczy József, Messinger Mór, Mihály Ferencz, Moldován Antal, Nagy Kálmán, Nagy Péter, Ollmayer Gyula, Papp Gyula, Papp Sándor, Páris Antal, Preisz Miklós, Simonka Gergely, Szabó Balázs, Szaleczky Miklós, Szom- bathy Ödön, Török Bernát, Ürge Imre, Vizler Mihály és mások. Kende György báró, elnök meleg szavakkal üdvözli a közgyűlésen megjelent egyesületi tagokat és érdeklődőket, s megállapítja, hogy a közgyűlés a tárgyak megjelölésével az egyesület közlönyében, a Felvidéki Méhész-ben 14 nappal előbb hirdettetett ki. Kijelenti továbbá, hogy a közgyűlés az alapszabályok értelmében határozatképes és az ülést megnyitja. Az elnök a jegyzőkönyv vezetésére Nagy Géza főtitkárt, annak a hitelesítésére pedig: Bagothay Sámuel és Szeless Albert egyesületi tagokat kéri föl. Kende György, báró, elnök bemutatja az igazgató-választmány lefolyt évi működéséről szóló jelentését, s annak a fölolvasására Nagy Géza főtitkárt kéri föl. Az igazgató-választmány első évi jelentése : Tisztelt Közgyűlés! Az 1914. év első felében, még a béke áldásos idejében fogant meg az eszme a Fölvidék méhészeiben, hogy egy táborba tömörülve, egyesületté alakúlva szolgálják a méhészet ügyét. Az akkor szétküldött tájékoztatók megemlékeztek arról a szándékról is, hogy a méhészet szolgálására, annak a terjesztésére, a magyar méhészek ügyeinek és érdekeinek a megvédésére szaklapot is indítana az egyesület, melyet minden tag a tagsági díja fejében minden további díjazás nélkül kapna meg. Fájdalom, az egyesülés szándékát a háború kitörése megakadályozta. De csak megakadályozta, mert az azideig jelentkezett tagok jórésze akkor, amikor a lángbaborúlt Istenítélet hevességéből nemhogy nem engedett, de éveken át húzódott, a háborús konjunktúrákat veszedelmesen meg- nagyitotta, elérkezettnek vélte és látta az időt arra, hogy az 1914. évben megindított akciót, az egész Fölvidékre kiterjedő méhészegyesűle- tet megalakítsa. Ebben a háborús vérözönben a szerencsés véletlen is kedvezően nyilatkozott meg a szándék megvalósítása érdekében. A harctéren szolgálatot teljesített, s a mezőgazdaság érdekében, a köz javáért munkáló, a Fölvidéken széleskörben ismert, s büszke magyar nemzetünk egyik legrégibb családjának nemesszívű tagja, megértő lelkesedéskel fogadta újraszületett szándékunkat, s hozzánk méhészekhez leereszkedve, acélakarattal vette kezébe a kibontott zászlót. És hogy minő sikerrel, azt a tények fényesen igazolják! Alapszabályaink értelmében egyesületünk működési köre voltaképpen Szatmárvármegyét környékező 8 vármegyére terjed, mégis mihelyt működési körzetünkön túleső vármegyék munkálkodásunkról tudomást szereztek, mihelyt értesültek a méhészek és méhészbarátok arról, hogy a várvavárt egyesület a Fölvidéken végre megalakúit, sietve jelentkeztek közénk tagokúi leendő fölvételre. Az eleinte 8 vármegyében működő egyesületünk hovatovább szélesebb és szélesebb körben mozgott, úgvannyira, hogy ma már Hontvármegye méhészei is bejelentették azt a készségüket, hogy örömmel csatlakoznak egyesületünkhöz, s hogy ezt a lépésüket minélin- kább megszilárdítsák, megalkotják a Hontvár- megyei méhészkört, mint egyesületünk fiókját. Ugyancsak ilyen elhatározással csatlakoztak hozzánk Sáros-, Heves- és Nógrádvármegyék is, ahol mindenütt egy-egy fiókkört alakítottak a hozzánk csatlakozott méhészek, annak a de- monstárására, hogy a Fölsömagyarországon meg- indúlt méhészeti mozgalomnak nemcsak hívei, de lelkes harcosai is kívánnak lenni. A Sárosvármegyei Méhészkor 70, a Nóg- rádvármegyei 104, Hevesvármegyei 120 taggal alakúit meg, Olyan számok ezek, tisztelt Közgyűlés, amelyek jogosan biztosítják a méhészkörök életképességét. Egyesületünknek a megalakúláskor, — leszámítva a még 1914. évben jelentkezettek számát — 217 tagja volt. Ilyen szép számmal alig alakúit meg egyesület háború előtt az országban, s ha tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy zászlóbontásunk a háború idejére esett, magában ez a tény is eléggé bizonyítja mekkora szükség volt ennek az egyesületnek a megalakítására.
