Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-06-01 / 6. szám
4 Felvidéki Méhész. Ismételjük, 217 tagja volt egyesületünknek a megalakuláskor. De már július végén, vagyis fönállásunk 3. hónapjában elértük az 500-at, december 31.-én pedig az alig féléves egyesületnek 816 rendes tagja volt. Ma már meghaladtuk az 1000-ret 230-al. Megalakúlásunk óta tehát több mint 1000-rel gyarapodtunk. Alapítótagjaink száma ma: 28. Tisztelt Közgyűlés! Az elmondottakban bátorkodtunk beszámolni az igazgatóválasztmány nevében egyesületünk megalakúlásának a körülményeiről, s a tagok létszámának a hullámzásáról. Amint méltóztatnak látni, egyesületünk életében eltelt'ez az első év nemcsak meghozta azt az eredményt, amelyet a megala- kúláskor nyilvánítottunk, hanem jóval, csaknem kétszeresen meghaladta azt a mértéket, amelyre számítottunk. A legvérmesebb reménységgel sem gondolhattunk arra, hogy a tagok számában elérjük az 1000-et. hiszen a vidéki egyesületek közűi háború előtt egyetlen egy sem érte el ezt a számot, holott nem egy egyesület tekint vissza 20 éves működésre. Igazgatóválasztmányunk az elmúlt évben összesen 3 rendes ülést tartott, vagyis alapszabályaink értelmében átlagosan minden második hónapban. A közlekedés nehézségei, és a háborús állapotok miatt egyébként is rendkívüli elfoglaltság egyelőre nem engadi meg, hogy a választmányi ülések sűrűbben tartassanak meg. Az igazgatóság múlt évi működése főként a szervezkedésre, a megerősödésre irányúló munkálatok jegyében folyt le. Elsősorban kiadtuk az egyesület tulajdonát képező szaklapunkat, melynek rendes időben történő megjelentetése érdekében minden lehetőt megtettünk, pedig volt idő, amikor már- már arra kellet szorítkoznunk, hogy lapunkat a papirszükség miatt kevesebb oldalon jelentessük meg. De leküzdöttük a nehézséget, s ma már ismét rendes terjedelemben szolgálja az egyesület és a méhészet ügyét a Felvidéki Méhész. Itt említjük meg, hogy szaklapunk nemcsak olvasóinak a számában erősödik nap- ról-napra, hanem neves szakírók keresik azt föl értékes megfigyeléseikkel. Ez az örvendetes esemény arra enged következtetni, hogy szaklapunk idővel méltán sorakozhat a hazai hasonló irányú szaklapok közé. Igen nagyjelentőségű igazgatóválasztmányunknak az a törekvése, hogy alapszabályaink értelmében egyesületünk székhelyén létesítendő mintaméhes mielőbb üzembehelyezhető legyen. A méhesnek elsősorban hely kellett. Az iránt fordúltunk tehát a városi tanácshoz, hogy a méhészet űzéséhez alkalmas területet biztosítson egyesületünknek. A tanács, élén a polgár- mester úrral a legnagyobb jóakarattal fogadta a kérést, s több telek kijelölése után szabad választást engedett. így jelöltük meg az úgynevezett Szigetlankában levő 1282. négyszögöl területet. A terület bekerítve nincsen, s ezért méhesünket egyelőre a Kossúth-kert mögötti városi faiskolában helyeztük el. Ugyanide kerül a második méhes is. Ezzel kapcsolatosan említjük meg, hogy az a törekvésünk, hogy mintaméhészetünket mielőbb üzembe hozhassuk, nemsokára valóra válik, miután tárgyalásba bocsátkoztunk a Szat- márvármegyei Gazdasági Egyesülettel, hogy a tulajdonában levő méhest megfelelő, de nem túlmagas áron adja át egyesületünknek. A gazdasági egyesület erre készségesnek nyilatkozott, s a tárgyalások ma már olyan stádiumban vannak, hogy a 30-40 méhcsalád befogadására alkalmas méhes átvétele immár csak napok kérdése. Hogy egyesületünk tagjai a méhészeti alapismereteket minél rövidebb idő alatt elsajátíthassák, módot keresett az igazgatóság méhészeti és kaptárkészítési tanfolyamok tartására. Eziránt fölterjesztést intéztünk a magas kormányhoz, ahol akciónkat egyelőre a háborús nehézségek miatt nem találta kivihetőnek, ami természetes is, hiszen különösen az élelmezés olyan gond ma, amelynek a megoldása — habár csak 25—30 személy részére is — a lehetetlenséggel határos. Más elbírálás alá tartoznak a rokkant katonai tanfolyamok, ahol a hallgatók katonai ellátás alatt állanak. Hogy a méhészek, de különösen egyesületünk tagjai a méhészet űzéséhez szükséges méhészeti eszközöket minél közelebbi helyről szerezhessék be, igazgató-választmányunk úgy határozott, hogy árúosztályt létesít. Ez meg is történt, s ma már nincs olyan méhészeti eszközt ami a Felvidéki Méhészetben kapható nem volna. Az árúkat részben készpénzben, részben bizományba kapjuk. Az eddig eladott eszközökből befolyt százalék alig elégséges ugyan az üzletvezető díjazására — s ha magánmunkálatokat nem volna szabad végeznie, az árúsításra nem is vállalkoznék, de remélhető, hogy rövid idő múlva nagyobb forgalmat érünk el. A kezdet nehézségei és a háborús kon junktúrák arra kényszerítették egyesületünket, hogy a magas kormány támogatását kérjük. Folyamodásunknak nem várt eredménye lett. A földművelési minisztérium egyesületünknek két iskolaméhest, s ezeknek a fölszerelésére 1170
