Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-08-01 / 8. szám
6 Felvidéki Méhész űzni a méhesből a darazsakat» és nem polemizálni, alkudni velük, a fiatalokat pedig: «Lássák, amit látniuk és hallják, amit hallaniuk kell.» Tekintetes Szerkesztő Úrnak Nagyrédén, (Hevesm.) 1918. július 23-án, alázatos szolgája: Dirk Károly, r. k. kántortanító. Ha azt akarjuk, hogy a méhészkedés szép jövedelmet biztosító legyen, arra törekedjünk hogy csak erős méhcsaládaink legyenek. Mert, ha gyönge családaink is vannak, a népeseket azok fölerősítésére is íöll kell használnunk, már pedig így az erős is legyöngűl és csak fél haszonra számíthatunk. A mindennapi életben is azt tapasztaljuk, hogy csak az erők koncentrálásával érhetjük el bizonyosabban a kitűzött célt. Ott, ahol szét- forgácsolódnak a tényezők, aránytalanul kevesebb a produkció. így vagyunk a méhészettel is. Gyönge család nem tudja a várt eredményt biztosítani, miután annak a maga fölerősítése is elég gondot okoz. A család legyöngűlését igen sok körülmény okozhatja. Igaz, hogy nem aktuális a most következő eset, de a kezdők okulására nemcsak azért írom le, hogy a jövőben erre figyelemmel legyenek és az itt közölt útmutatás szerint gondozzák legyengült méhcsaládjaikat, hanem azért is, hogy két egymástól különböző eset között összehasonlítást tehessek. Rendszerint mi .den méhesben találunk a kitelelés alkalmává gyönge méhcsaládokat. Ilyen esetben a legtöbb méhész úgy cselekszik, hogy egyszerűen az erős népes családokat egynéhány fiasitásos kerettől megfosztja, hogy azzal a gyöngéket fölerősítse. Pedig ez nemcsak, hogy nem helyes, de egyszersmind káros is, mert igaz, hogy a gyönge családot úgyahogy fölerősítette, de megakadályozta a rohamosan fejlődésnek indúló erős családot a tavaszi kibontakozásában. Ilyen esetben, vagyis a kitelelés után történő fölerősítés módja a következő: Bár az anya fiatal, a múlt évben gyönyörűen petézett, a kitelelés alkalmával véletlenül bekövetkezett szervi hiba miatt nem tud petézni. Olyan ritka eset ez azonban, hogy nem átalá- nosítható, vagyis a családok tavaszi gyöngesé- gét, néptelenségét más tényezőben kell tehát keresnünk. Több, mint bizonyos tehát, hogy a méz hiánya miatt volt kevés a fiasítás, annyi mézet pedig nem gyűjthetett még a család, amennyi a kora tavaszi fiasítás ápolására elegendő lenne. Miután a család nem látja biztosítottnak a sok fiasítás táplálását, csak korlátolt mértékben engedi az anyát petézni. Pedig a közeledő akácvirág fölhasználására a családunk 20 kereten kell lennie már április közepetáján. Nincs más hátra, mint a számításból való etetéshez, a spekulatív-etetéshez folyamodnunk. Az etetés módjáról és idejéről nagyon sokat olvastam már, számtalan «egyedül üdvözítő» módszerről is hallottam, meg is próbáltam valamennyit, kísérleteztem, idegeskedtem, kapkodtam, néha-néha egy-egy családot szépecskén tönkretettem, mig megtaláltam — a szerintem — legjobb módját a tavaszi fölerősítésnek. Nem az etetés különlegességét, vagy valamely más mesterkélt fogást óhajtok ehelyütt ismertetni, legkevesbbé pedig valamely újabb módját a spekulatív etetésnek csak a régi recept szerint, némi változással a kezelés idejét és módját illetően kívánom ismertetni az általam már tíz év óta folyó kísérletezést. Vegyük sorba a szükséges tudnivalókat: a) Mikor kezdődjék az etetés ? Számtalanszor éppen az a baj a spekulatív etetéssel méhészkedőknél, hogy túlkorán fognak a dologhoz. Láttam már olyan esetet is, hogy a meg- lehetően nagy család 6—8 keretre fejlesztett hasítását a hirtelen hidegre váló időjárás miatt részben otthagyta, éstehát bezápult az, vagy kihúzogálta a nép a sejtekből a tejfehér, félig fejlett pondrókat és a kaptár elé dobta azokat. Sokszor már messziről fehérlett a kaptár eleje a kihurcolt kukacoktól. Mondanom sem kell, hogy nemcsak hiábavaló fáradság volt itt a spekulatív etetéssel való bajlódás, de az a szomorú következmény, hogy a méhcsaládok a hirtelen időváltozás miatt kidobálták a hasítást s az ezután következő munka annyira leköti a dolgozók idejét, hogy hetekig megsínylik az elhirtelenkedést. Mások pedig attól való félelmükben, hogy a korai etetés netalán kárára lesz a családoknak, olyan későn fognak a munkához, hogy az etetés minden egyéb, csak spekulatív-etetés nem. Tekintet nélkül arra, hogy milyen az időjárás, mindig arra törekedtem, hogy a föletetést az akácvirágzás előtt kétszer 21, vagyis 42 nappal előbb megkezdjem, mégpedig azért, hogy legalább két generáció dolgozó kikelését biztosítsam az akác kibontakozása előtt. l iTíÉhcsBládsb TSlepQsííése.
