Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1918-08-01 / 8. szám

Felvidéki Méhész 7 Ezzel a módszerrel mindenkor elértem azt, hogy az akácvirágzás kezdetén a méhcsalád 20 kereten volt, vagyis teljesen érett ahoz, hogy a mézürbe volt bocsátható. Megjegyzem itt, hogy a méhcsaládok be- telelését papirossal végzem már évek óta. A tavaszi etetés kezdetén otthagyom a papirréte- get az ablaknál mindaddig, amíg a családot a mézürbe föleresztem. A födődeszkákon levő papirost természetesen leveszem s az etetésre szánt mézet itt, a keretek fölött nyújtom a csa­ládnak, mert az a tapasztalatom, hogy onnan jóval előbb szürcsölik föl a mézet a méhekj mint alulról, vagy oldalról. Tekintetnél kül arra, hogy milyen az idő­járás: borús-e, vagy derűs, a mézet mindennap megfelelő adagul nyújtom a családnak. Megtörténik, hogy egyik-másik család nem fogyasztja el a beadott mennyiséget. Nos, ennek másnap annyival kevesebbet adok. b) Milyen legyen a föletetésre szánt méz? Sok család azért nem fejlődhet tavasszal, mert van ugyan méze, de olyan sűrű, hogy nem használhatja föl a fiasítás táplálására. Ezért, meg azért is, mert a családnak a fiasítás táplálására tavasszal igen sok vízre van szüksége, az első etetésre szánt mézbe ugyan­annyi vizet keverek. Vagyis az arány 1:1. Ezzel a hígítással 14 napig etetek és sohasem adok be többet a családnak 1, leg- fölebb 2 deciliternél naponkint. Két hét múlva már sűrűbb a keverék, két deciliter mézhez csak egy deciliter vizet adok. Az arány tehát 2:1. Ezzel a hígítással egészen addig etetek, amig az akácvirág bontakozni kezd. Mondanom sem kell, hogy ha van a ter­mészetben hordás, pl.: a repcéből, vagy a gyü­mölcsökből, akkor az etetést rendszerint abban- hagyom, vagy visszatérek az előbbi keveréshez és csak 1:1 arányban nyújtom a mézet a családnak. Több mint 10 éve méhészkedem ezzel a módszerrel, s mindannyiszor bevált az, s az akácvirágból nekem mindenkor legalább két- annyi mézem volt, mint a többi méhésznek. Nem új dolgot mondtam el, nem vagyok «föltaláló», hiszen sokan talán éppen így ismerik a spekulativ etetésnek a módját. Nem is az volt a célom, hogy tanítást írjak, hanem az, hogy a kezdőknek olyan út­mutatást adjak, amely fölmenti őket a sokszor bizonytalan és végzetes kísérletezések alól. Csanád G. Augusztus a méhesben. Öreg, tapasztalt, sokatlátott méhészek mond­ják: sok, nagyon sok év múlt el fölöttük, de a méhészkedésre ilyen szomorú esztendőre nem emlékeznek. Volt ugyan esztendő, amikor a mos­toha időjárás miatt felényire, sőt harmadára apadt a méhcsaládok száma, de a megmaradt kevésszámú méhcsaládnak még is meg volt a téli élelme, volt annyi elesége, hogy a tavaszig úgy a hogy: mégis csak kibírta. ma ? . . . Kevesebb a méz a semminél. A természet mostohaságában olyan következetes, hogy a szanaszét nyíló virágokban gondolatnyi nektárja sincs. Kétségbeejtő ez az állapot! Míg a múlt hónapban a hegyvidéken méhészkedőktől olyan ér­tesítéseket kaptunk, hogy bízvást remélhettük a a méhcsaládok kitelelését, sőt a jelentések sej­tetni engedték azt is, hogy fölöslegre is számít­hatnak. Bizony ma másképpen hangzanak az onnan érkező levelek. Tele panasszal, tele ke­serűséggel, s mint a Szaharán az oázis, olyan ritkák a bizakodó sorok. Síkvidéken már a reménység is kiveszett a méhészekből. Szívszorongva gondolnak a kö­zelgő betelelésre, s minden reménységük a föld- művelési kormány ama Ígéretében van, hogy a cukorkiutalást a legenergikusabban fogja sür­getni. Hála és elismerés a földművelési minis- teriumnak, a sürgetés már július 19.-én meg is történt. Alig van most munka a méhesben; ezért főként: az építmény megmentésére legyen gon­dunk, most, amikor a legyöngűlt családok a lépkészletet alig tudják megmenteni. A tartalék- lépeket helyezzük be jólzáró szekrénybe, s időn- kint kénezzük meg azokat. A fészek rendezése a méhcsalád dolga. Ne bolygassuk hát a fészket hiábavaló kíván­csisággal, úgysincs ott mit látnunk ma, amikor alig 1—2 lépen van fiasítás. A gyönge méhcsaládokat röpűlésük- ről ismerjük föl. Mihelyt csöndes a kijáró, azon­nal vizsgáljuk át a családot, s ha netalán anyát­lanná lett, miután azon most már céltalan volna friss petés-keret beadásával segítenünk, egye­sítsük az anyátlanná lett törzset más családdal. Alig van munka most a méhesben. Ide­gességükben sokan feléjük sem néznek a kap­

Next

/
Oldalképek
Tartalom