Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-08-01 / 8. szám
Felvidéki Méhész 5 Két levél. i. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Kedves barátunk a «Felvidéki méhész» legutóbbi számában közölt «Ahol az ellenség járt» című fölhívására — tekintve a nemes célt és mert a kérelmező szerencsétlen méhésztársam tanító — nemcsak collégialitásból, de mert a Szt. írás is azt tartja, hogy «Egymás tértié* hordozzátok»... van szerencsém e cikkben kifejtett célra, egy teielőképes idei rajt — ingyen — ezennel felajánlani. Az elszállítás dolgában, legjobb lesz, ha direkt velem lép érintkezésbe a kérelmező. Bárcsak volna sok ajánlattevő, hogy a többi károsultnak is jutna 1—1 család. Tehetem ezen ajánlatott — hál’ Istennek — minden megerőltetés nélkül, mert 9 anyacsaládom után kaptam 23 májusi, 2 júniusi és 3 unokarajt, azonfelül 1—2 meg is lógott. Természetesen a gyengéket, — mert negyedrajaim is voltak — vagy összecsaptam, vagy visszazavartam az anyacsaládra. Furcsa szeszélye a sorsnak ez a ritka áldás — úgy-e? S annál furcsább, hogy más, 2—3 órajárásnyira lakó méhésztársaim azon keseregnek, hogy miként fogják átteleltetni bogárkáikat. Igaz, mi sem fogunk pergetni ilyen gazdag rajzás mellett, de azért «jut is, marad is» s pláne a beteleltetéssel nem lesz semmi gondunk. Véleményem szerint a szép eredmény onnan van, hogy a tél enyhe volt, a tisztuló kiröpülés sikerült, a fásítás táplálására volt elegendő mézük, a mogyoró, som stb. korán virított, szóval már a gyümölcsfák virágzásakor népesek voltak a családok annyira, hogy április közepe táján már a rajzáshoz elkészültek. No, egy pár szeles-borongós nap megakasztott szándékukban, azonban április végétől nap-nap után 2—3 család is csapott «lakodalmat» s mert nálunk az akác — igaz nincs sok — csak június elején bontogatja ki édes szirmait, arra számítottam! nem csak rajom lesz, de mézem is bőven. Csakhogy számításaimban csalatkoztam. U. is: az akác, mint egyebütt, úgy nálunk is nem csak hogy gyéren virágzott s a méhek alig látogatták, de hozzá le is fagyott. Nekünk még junius 24-én is alapos derünk volt. Bizony megnyúlt ábrázattal panaszoltuk bajunkat az érdeklődőknek s ha a hársvirágzás nem válik be, csehül jártunk volna kedves bogárkáinkkal. Node aki bízik az nem csalatkozik ; a hárs csak úgy öntötte a nektárait s rajaink és meggyengült anyacsaládaink pár nap alatt megteltek úgy, hogy a koraibb rajok még a mézkannát is megtöltötték. Most pedig, hogy kaptunk két kiadós esőt, a sarju a tarlóvirágok és erdei vágások szintén megélénkültek — így hát nincs semmi okunk a félelemre. Bocsánatot kérek, ha alkalmatlankodiam s köszönöm szíves türelmét. Egyébként maradtam Béld, 1913. július 23-án t. tisztelettel: Chrien Gusztáv, (Hontm.) tanító II. Tekintetes Szerkesztő Úr! Olvasva lapunknak ma kezemhez jutott júliusi számában a «Vidéki levelek»-e\, alig előforduló kivétellel bizony szomorú hírek azok. Az emberi természet sajátságai közé tartozik a lélek azon jelensége is, hogy ha többen viseljük a bajt, úgy érezzük, mintha könnyebb volna. Hevesvávmegyei levelet nem találván közöttük, hogy könnyebb legyen a baj viselése, megtoldom a panaszos leveleket eggyel. Nem merem a panaszomat az egész megyére átalánosítani, mivel dacára annak, hogy nekünk is volna itt, Gyöngyös vidékén méhészkörünk, de nem igen tudunk egymásról, — tehát csak magamról, illetve községemről szólok. Isten kegyelméből 49 éve méhészkedőm; kezdetben 10—20, később 70—90 családdal pajtáskodtam, ma már csak azért néhány családdal: mert nagyon fájna a lelkem, egészen megválni régi pajtásaimtól. Ezen hosszú idő alatt voltak sovány évek is; de az idei méztelenség minden fogalmat fölülmúló. Minden családom igen erős, de ha a tisztesfű olyan lesz, mint az akác volt, családjaink elpusztulnak. így vannak többi méhésztársaim (tanítványaim is, kik közűi néhányan 60—100 családnak a haldoklását remegve nézik, mivel némelyiknek anyagi egzisztenciája van kockán. Az etetés?! A kilátásba helyezett Ígéret? Ha a cukor már birtokunkban volna, úgy vehetnénk hasznát; mert az augusztusi et.tés, különösen annak a második felében, hozzá egy kis korai hűvös idő, teljesen haszonnélkülivé válik. A rajzás nálunk is, úgy mint a levelekből olyasom, semmisnek mondható, mert: amint hallom, az egész község területén 4—600 család mindössze 7 rajt adott. Mindazonáltal bizalmunkat ne veszítsük el, mert Isten a gazda! Volt idő, amikor 62 családomból 3 család maradt s két év alatt ismét teljes volt az állomány. — V urat, mint hozzám hasonló reszkető kezű méhésztársamat — szívélyesen üdvözlöm, Paál Ádám úrral eggyütt. — Bizony «ki kell
