Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-07-01 / 7. szám
10 felvidéki Méhész Háború előtt 1914-ben állítottam föl méhesemet. Oly szépen indúlt meg a kezdet, hogy a félelmemet, amelyet éreztem fölállítása előtt, teljesen legyőzte. 1914. mozgósítás napjától 1915. dec. 26-ig katona voltam. Mondjak-e többet ? ! Azt hiszem nem kell! Az 1916. telén volt nagy száraz fagyok tönkretették a családokat. Az 1917. év kedvezőtlen nyara rajt sem adott, most pedig elfagyott az akác, kiszáradt a hárs, nincs raj, a heréket már június 15-én kihordták és le- öldösték a dolgozók. A rendes íiasitást is ugyan úgy hordja ki a nép. Bent hibát nem látok, valamicske méz csillog, igaz, hogy csak legfeljebb annyi, amennyi talán teleléshez elég lesz. Munkakedvük csekély, folyton röpdösnek a kasok előtt! fűiért van ez nem tudok a nyitjára jönni! Szalmakasból, országos méretűbe tettem át egy olyan családot, ahol az anya három éves Próbáltam dobolni, eredmény: semmi. Próbáltam fölé helyezve átmeneti kast s abba felhajtani, szintén semmi eredmény. Cste vettem az átmeneti kasostól az egész családot, az átmenetiből a kereteket az országosba tettem be, a sejteket kivágtam s a méheket be söpörtem róla mig az anyát meg nem találtam. Az anya behelyezése után a hátsó nyíláshoz helyeztem a kast s reggelre egy sem volt a szalma kasban, hanem az országos méretűben. Vájjon jól cselekedtem-e nem tudom ? A család szépen dolgozik. Sőt látszik rajta a szorgalom, mert méze is van.* (Hontvármegye.) Willand János k.-tanitó * Hogy kísérlete sikerült, bizonyítja az a körülmény, hogy az áttelepített család szépen dolgozik, gyarapodik, erősödik és méze is van. Hanem ritka az a kezdőméhész, aki ilyen műtétre vállalkozik! Szerkesztő, Soha nagyobb reménnyel nem néztem és nem is nézhettem a méhészeti év elé mint az idén. Es ime az eltelt három hónap a csalódások láncolata lett. Első negyedévi tudósításomban azt jelentettem, hogy a méhek túlbővében vannak a méznek, mert üres keretek beadásával juttathattam az anyát petézéshez. Ma ? . . . Ma, június végén nem a mézzel telt bödönöket kell számlálnom, hanem — ha ez a mostoha idő tovább is így tart, — az elpusztult méhcsaládéiul számát. Családjaim a második negyedév kezdetén szépen fejlődtek; akácvirágzás előtt két héttel úgyszólván mindet fel kellett engednem a méz- ürbe. Az erős fiasitás folytán a méz csakhamar elfogyott s a sokat ígérő akác semmit sem adott, így aztán erős családjaim napról-napra népte- lenedtek. A rét virágai sem ontották a nektáriát, sőt a vadrepce is könyörtelen volt a méhekkel szemben. 50 család után ez évben még egy dekát sem pergettem, set ha a virágzáshoz közel álló hárs sem adja meg a várva-várt nektáriát, ug\v méhcsaládjaimra a pusztulás vár. Ugyanis a hirtelen támadt hőség minden virá- pot elperzselt. (Szatmárvármegye). Szaleczkp Miklós áll. isk. igazgató. ■ ■ISIS tijcgxiiiigiiaailliaaia — A Fölsőmagyarországi íTlé- hészegyesület tagjait tisztelettel értesítem, hogy az egyesület alapszabályai kinyomattak, de a papirdrágaságra való tekintettel csak / korona előzetes beküldésével adhatjuk tagjainknak. Az alapszabályokat lapunkhoz csatoltan küldjük meg. Azok a tagok, akik ezideig beküldöt- ték az 1 koronát, alapszabály-példányukat a mostani lapszámhoz csatoltan kapják meg. Ha esetleg meg nem kapták volna, szíveskedjenek azt megreklamálni. Dohánymennyiségünket a debreceni dohánygyárból utalta ki a központi igazgatóság. Az átvétel rövidesen megtörténik, s mire tagjaink e hónapi lapszámunkat megkapják, a do hány csakhamar kezükben lesz. Minden egyes tagunk 10 csomag dohányt kap, aki ebbeli igényét az egyesület elnökségének bejelentette, vagy ezután bejelenti. Tudomásvétel végett közlöm, hogy azok a méhészek, akik ezután lépnek tagjaink sorába, szintén részesülnek a dohánykiosztásban Bagottiay Sámuel egyesületi pénztáros.
