Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-07-01 / 7. szám
Felvidéki Méhész 11 Tisztelettel kérem azokat a t. tagjainkat, akik ezévi tagsági díjaikat még be nem fizették, hogy tagsági kötelességüknek (az 1918. évre 8 korona) július hónap végéig eleget tenni szíveskedjenek, nehogy egyesületünknek anyagi nehézségeket okozzanak. Szatmárnémeti, 1918. július 2.-án Bagothay Sámuel, egyesületi pénztáros. Gyászhirek. Erdős Lajos, fővárosi tanár, az O. M. M. E. hivatalos lapjának, a »Magyar Méh«-nek főmunkatársa május hónap 10-én, Budapesten meghalt. Bokor Károly, törvényszéki bíró, gyakorlati méhész, az Erdélyrészi Méhészegylet alelnöke, Kolozsváron elhúnyt. Chorus Iván, tanító, kiváló gyakorlati méhész, április 16.-án rövid, kínos szenvedés után Kerényben meghalt. Tarnay Márton, méhészeti szakíró április 27.-én 81 éves korában csöndesen elhunyt. * * * Erdős Lajos 1869. évi. évi június hónap 6.-án Püspökladányban született. Középiskolai tanúlmányaif Debrecenben, a ref. kollégiumban végezte, majd a ref. theologiumba iratkozott, ahol 1894. évben papi oklevelet kapott. Debrecenből a fővárosba került, följárt az egyetemre, a bölcsészeti szakra iratkozott be, ahol nagy szorgalommal tanúlmányozta a természettudományi ismereteket. Határtalan szorgalmát, tanúlásvágyát nem elégítette ki az egyetemi elfoglaltsága, beiratkozott a nagykőrösi tanítóképzőbe s négy év múlva megszerezte a tanítói diplomát is. Tanulmányainak a befejezése után Újpestre került segédlelkésznek. 1899. évi október 1.-től kezdődően a budapesti Batthyány-utcai leányiskolában tanítóskodott, majd az 1900. évben Szentendrén lelkésszé választják meg. Lelkészsége idejében megszerezte a középiskolai tanári oklevelet. 1906. évben ismét a fővárosba kerülj ahol a Csokonai-útcai,' majd a Medve-űtcai polgári fiúiskolában tanított, ahol halála napjáig működött. * Erdős Lajos már gyermekkorában, édes- atyjánál ismerkedett meg a méhekkel. Első méhesét Szentendrén létesítette, s amikor véglegesen Budapestre került, méhesét áttelepítette Hűvösvölgyre. Itt folytatta kísérletét, amely főként a szürke magyar méhfaj kitenyésztésére irányúit. A Magyar Méh-nek csaknem tíz éven át főmunkatársa volt, amelyben úgy a saját neve, mint Szilveszter név alatt számos értékes és gyakorlati irányú cikke jelent meg. A Méhészeti Zsebnaptár minden évfolya-’ mában igen sokat írt, különösen a magyar méhfaj kitenyésztésének az irányelveiről, a rajzás jelenségeiről és a hónaponkint mutatkozó munkálatokról, teendőkről. Báró Ambrózy Béla ; A méh című munkájának a III. kiadásában a természettudományi részt ő dolgozta át. *r. Törhetetlen híve volt az országos kaptárnak s azt haláláig megvédelmezte. Hogy az utóbbi időben divattá vált vándorkaptárra való áttérés zökkenés nélkül lehetséges legyen, megszerkesztette a magyar nagykaptárt. Ez volt utolsó munkája, amelynek a sikerében az élete delén elhúnyt, a méhekért és a méhészetért rajongó Erdős Lajos nem gyönyörködhetett már. — A viasz ára. Fővárosi tudósítónk írja, hogy a viasz ára napról-napra emelkedik, mert sem a múlt évben, sem az idén nem volt rajzás, a méhcsaládok száma tehát apadt, a lépépítés szünetelt, s igy csak a kiselejtezett, elrongált vagy a viaszmoly pondrója által elpusztított, vagy egérrágta lépdarabok jutnak a viaszolvasztóba. A viasz mai ára : 3300—3350 korona. Némely lapnak az az állítása, hogy a viasz értéke 3000 koronán alúl volna, csupán üzleti spekuláció. — A cukorügy. Múlt hónapi számunkban megírtuk, hogy a Fm. Me. Csanád Gábor indítványára a méhcsaládok téli megélhetésére kristálycukrot kért a földművelési kormánytól. A ministerium fölismerve a méhcsaládok mostani sanyarú helyzetét, a kérést jóakaratú pártfogásába vette, s a következő leiratot intézte az egyesület elnökségéhez: »Folyó évi május 28-án 99. sz. a. kelt fölterjesztésére értesítem, hogy amennyiben a pénzügyminiszter ur és az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter úr méhek etetésére szánt cukrot a folyó évben még rendelkezésre fog bocsátani, az esetben kérését figyelembe fogom venni. Budapest, 1918. jún. 25-én, A miniszter helyett : SZOMJAS dr. s. k. h. államtitkár. (Dint a múlt évben, úgy az idén is egyesületünk volt az első, amely látta az 1918. évi hihetetlen sanyarúságot, ismét elsőnek sietet tagjainak a segítségére. Reméljük, hogy ezúttal több sikerrel, mint a múlt évben, mely siker esetén az oroszlánrész a földművelési kormányt illeti. — Dohány a méhészeknek. Amint lapunk más helyén olvasható, a június hónapban kiutalt dohány rövidesen kiosztásra kerül. Ezzel kapcsolatosan említjük meg azt az örvendetes intézkedést
