Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-07-01 / 7. szám
Felvidéki Méhész 3 biztosító anyához. Mások — különösen a több- termelés hívei — fölöslegesnek vélik a hosszas eljárást és kész anya beadásával szűntetik meg az árvaságot, hogy idejében népes törzsekhez jussanak. A tartalékanyákat 4—5 keretes szimplafalú kaptárocskákban nevelik, s a méhállomány nagyságához mérten 30—40 tartalékanyát szaporítanak. (Folytatjuk.) Néhány szó a kezdőkhöz. Irta: MÁRTOflCSIK CDDRE, igazgató-tanító, (Folytatás.) Hernádszentistván, 1918, Rajzás alkalmával tartsa a kezdő figyelemmel a rajt is meg a kast is. Az előbbit azért, hogy meg ne szökjék, a másikat azért, hogy tudomást szerezzen arról, melyik család rajzott meg. Ha a raj a levegőben ide-oda kóvályog nem kell bántani, mert ez természete. Később letelepszik és megállapodik. Ekkor minden várakozás nélkül hozzáfog a kezdő a raj befogásához. A befogás körül különböző esetek adódnak elő. A raj leül vékony gallyra, vagy a fatörzsre és a kerítésre is. Legkönnyebb a rajjal akkor elbánnunk, ha a gally végére ült le. Ilyenkor egyik kezünkkel a gally alá tartjuk a kast, másikkal hirtelen megrántjuk az ágat, s a rajcsomó egyszerre fog a kasba esni. A raj beütése után a kast letesszük a földre, de úgy, hogy a kas szája arrafelé nézzen, a merre a raj volt, hogy a még küntlevők beszólhassanak. Sokkal komplikáltabb a rajbefogás, ha a méh- tömeg fatörzsre, vagy ágak közé telepszik. Ilyenkor kézi fecskedővel vizet hintünk a méhekre, vagy a füstölővel kényszerítjük arra, hogy a raj egy csomóba húzódjék össze. Mikor már egy tömegben van, akkor alája tartjuk a kast s egy fakanállal vagy zsindellyel leszedegetjük. Ezt a műveletet mindaddig ismételjük, mig a raj nagyobb részét a kasba tereltük. Ekkor odatámasztjuk a kast a raj fölé, s a még kün levők kevés idő múlva szépen behúzódnak. Természetes, hogy sem a fecskendővel, sem a füsttel nem szabad tulságba mennünk. Minél kevesebb viz, vagy füst szépen megteszi a hatást. mihelyt az anya és nép tömege behúzódott a kasba, lecsöndesednek a méhek, s a kast bevihetjük a méhesbe. Egész nyáron át nincs különösebb teendője a kezdőnek a rajjal, mint a tisztántartása, mely csak annyiból áll, hogy a kas mögé állva — hetenkint egyszer — félrebillentjük a kast, s egy tollseprővel letisztítjuk az aljdeszkát. megesik, hogy a raj is megrajzik. Ezt a szaporulat unokarajának nevezzük. De elégedjen meg a kezdő 100 százalékkal szaporulással, s ne kívánjon máról-holnapra nagyméhésszé lenni. Azért is tanácsosabb csak egy-egy rajt engednünk családonként, hogy a jövő évi törzseink nagyobb erővel munkálkodhassanak, mert hiszen tudott dolog, hogy minél többet rajzik a törzs, annál gyöngébb lesz az, s a későbbi rajok mindig hitványabbak. (Folytatása következik.) Ahol az ellenség járt. Zsatkovics János tanító, Viraváról (Zemplénvármegye) azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy ajánljunk a részére megvételre két méhcsaládot, mivel az ^ méhállománya az 1915-iki orosz betöi^s alkalmával tönkrement. méhésztársunk kérelme annyira meghatott bennünket, hogy nemcsak arra vállalkozunk, hogy részére megvételre keresünk méhcsaládokat, hanem még többre is. Közülünk ki ne érezné át egy vérbeli méhésztársunk a fölötti kesergését, hogy hosszú évek fáradságos munkáját, lelki örömét, barbár kozák hordák patkós csizmájukkal rugdosták s az ártatlan méhecskéken töltötték ki a fölötti bosszúságukat, hogy hős honvéd csapataink útjukat állották. A szerencse változó, miközben egy derék méhésztársunk tönkrement, azalatt közülünk sokat nemcsak hogy megkímélt az ellenség s csak hírből ismerjük a menekülés ezer bajait és szenvedéseit, hanem igen sokan nyugodtan élhettek megszokott foglalkozásuknak s esetleg még egy kis tőkét is gyűjthettek a méhesükből. Ez utóbbiak nemes áldozatkészségéhez fordúlunk egy sorsüldözött méhésztársunk nevében s kérjük őket, hogy közülök kik hajlandók 2 méhcsaládot — tekintve a nemes célt —■ jutányosabb ár-
