Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-07-01 / 7. szám
4 Felvidéki Méhész ban, esetleg ingyen a rendelkezésére bocsátani. megvagyunk győződve, hogy kérelmünk a nemesen gondolkodó méhésztársainknál meghallgatásra talál. Legközelebbi számunkban közölni tog- juk azok neveit, akik fölajánlották ily irányú segítségüket tagtársunk részére. A szerkesztőség. Július a méhesben. A tapasztalt méhészek már május hónapban következtették a méhészcsaládok életében lejátszó jelenségekből, hogy a 1918. évet abba a rubrikába jegyezhetik föl, amelyet az emlékezés a gyönge mézelési időszakok sorába iktatott. % Hanem, hogy ilyen mostoha évre „virrad, junk“ azt a legsötétebb pessimismus sem jósol, háttá volna meg, ha még olyan silány mézelést várhattunk volna is a jelekből. Fájdalom, a síkvidéken és ott, ahol az akácon kívül nincsen más mézetadó növényzet, olyan panaszos, olyan szivettépő leveleket olvasunk, aminőkre hirtelen nem is emlékezünk. A rajok elmaradása az első szomorú jelenség. És ez nemcsak hellyel-közzel van igy, hanem messze vidéken egybehangzók a panaszok. Olyan méhállományokban, ahol a rajok száma évenkint százon felül emelkedik, máig egyetlen rajt sem fogtak be. A hegyvidéken méhészkedők nem panaszkodnak a rajtalanság miatt. Volt ott második, sőt harmadik raj is és nem egy helyről vettünk értesülést arról, hogy unokaraj akadt. Mézelésről nem is beszélhetünk. Láttam olyan méheseket, ahol más esztendőkben 10—20 métermázsa mézet szedtek ki az akáczvirágzás után és ma egyetlen csöpp méz sem csillog a cellákban. Számtalan levelet, tudósítást olvastam az elmúlt hónap folyamán, de mézpörgetésről csak két levél emlékezett meg. Azokban is nem csur- rant csak csöppent a méz. A méhek tétlenségre szorulnak a virág- talanság és a virágok meddősége miatt. Föl sem keresik a virágokat már. A hárs pompásan virított. Több volt a virág mint a levél és a méhek még sem járták. (Jgylátszik a szárazság és a tikkasztó széljárás miatt nem képződött nektária a virágokban A családok népessége ellen nem volna kifogás. Június végen még jó erőben vannak a torz ek s ha hirtelen változna az idő és valamj csodavirágot varázsolna a kiaszott földre, gazdaságosan ki is használhatnák a családok a hirtelen jött Istenáldást. Az elnéptelenedés mégis elkerülhetetlen ha meg nem változik az idő. Az anya beszünteti a petézést, a fiasitás napról-napra szűkebb térre szorúl. A kijáró munkások elhullását nem pótolja a korlátozott fiasitás és az elnéptelenedés szemmel látható lesz. Aggasztó gondot okoz ebben a szomorú állapotban kezdőnek és gyakorlott méhésznek egyaránt az a fölötte bizonytalan kérdés: mj lesz a méhcsaládokkal ?' Hogyan telelnek ki ? Bizony, hacsak a kaszálók, a napraforgók és a tisztesfű meg nem segíti a családokat, a cukoretetésre szorúlunk. Olvasóink már ismerik a cukoretetés kéi- désében elfoglalt álláspontunkat, s csak ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha a cukoretetés veszedelmére újra rámutatnánk, azért csak annyit jegyzünk meg itt, hogy ha már cukoretetésre szorúlnak, főzzék meg sűrűre a szirupot s etessék föl azt lehetően augusztus közepéig, hogy idejük legyen a méheknek a földolgozott szirup befödésére. A vándorlás már sok esetben mentette meg a méhállományt a pusztúlástól. Ha a tisztesfű burjánzása mutatkozik, nagyon helyesen cselekszi a méhész, ha azonnal odavándorol családjaival, hogy a virágzás kezdete már ott találja az Ínséges törzseket a tailón. Ha nagyon messzire esik a tisztesfű az ínséges vidékhez, elégséges, ha méhállományunk- nak csak a felét visszük a legelőre. Ennek a gyűjtéséből kitelelhetők lesznek az otthonmaradottak is. A fészek bolygatásától lehetően tartózkodnunk kell, s csak a legszükségesebb alkalommal nyissuk meg azt. Ilyenkor a család már telelésre készül, a mézet és hasítást úgy rendezi el, amint az az ő természetének a leginkább megfelel. A keretek fölcserélése, vagy más módon történő elrendezése tehát csak kárára volna a csöndesen munkáló törzseknek. Ha tehát eljutottunk a fiasitásig, amelynek a képéből meggyőződhetünk a család anyasági állapotáról, rakjuk vissza a kiszedett lépeket olyan sorrendben, aminőben voltak, s ne háborgassuk tovább a telelésre berendezkedő családokat.
