Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-11-01 / 11. szám
Felvidéki Méhész 7 Nyilatkozat. A Tiszántúli Méhészegylet júniusi jeléntésében, a Szegedvidéki Mehész- egyesület pedig hivatalos lapjának októberi számában arról értesíti tagjait, illetően olvasóit, hogy a Fölsőmagyarországi Méhészegyesület, bár előzőén meghívást kapott, sem Budapesten a méz- és viaszforgalom szabályozásának az ügyében, sem ugyanott a szövetségnél a cukor- ügyben tartott értekezleten nem vett részt. Tekintettel arra, hogy egyesületünk úgy az 1917., mint az 1918. évi Ínség enyhítésére a legelső volt a cukorkérésben, mindenki előtt föltehető, hogy olyan országosérdekű értekezleten, mint a fönt- jelzetteken, minden körülmények között részt vett volna. Kijelentjük, hogy egyesületünket sem a Tiszántúli, sem a Szegedvidéki Méhészegylet által jelzett értekezletre nem hívta meg senki, ezért tagjaink érdekeinek a megvédésére kénytelenek vagyunk úgy a Tiszántúli, mint a Szegedvidéki Méhészegylet valótlan állításait visszautasítani s az említett egyesületeket ezúton is fölkérni, hogy nevünkkel kapcsolatosan csak a közvetlenül tapasztalt és a valóságnak megfelelő tényekkel szíveskedjenek tagjaikat megismertetni. Szatmár-Németi, 1918. okt. 31-én. A Fm. ÍDe. elnöksége. November a méhesben. Késő októberig nagyobbára szelíd volt az idő, a méhek, különösen a déli órákban, raj- szerűen hagyták el a kijárót, hogy talán még- egyszer elbúcsúzzanak ettől a szomorú esztendőtől . .. Itt-ott goromba idő is járt, csúnya, ijesztő szél süvített, záporszerű eső esett, de egészében véve, október hónap tűrhető volt a mé- hekre. A téli gömbcsomó — amelyet egyébként nyáron éppen úgy megalkot a család, csak a természetes fejlődésnek megfelelően nagyobb kiterjedésű — most parányira zsugorodott. A méhek zöme az alsó keretsoron közvetlenül a méz alatt csüng. Fiasítása egyetlen családnak sincsen már, s ha itt-ott nagyritkán látunk is valami hordást, virágport gyűjtő méheket, nem a fiasitás táplálására használja föl azt a család, hanem elrakja a tavaszi szükségre. Alúlróí — fölfelé halad a méhcsalád — természetes módjának megfelelően — ősztől tavaszig, a téli élelem fogyasztásában. Vagyis ősszel az alsó sorban telelésre elhelyezkedett család lassan-lassan (úgy, amint a mézet fogyasztja) a fölső sorba jut. Innen van az, hogy tavasszal a hasítást a fölső keretsorban találjuk. (Ne felejtsük el, hogy alsó kijárós kaptárokról van szó.) A kijárókat, bármilyen nagyok legyenek is azok (nem szólva a hypernmodernek túlságos bőre szabott kijárójáról) hagyjuk eredeti nagyságukban nyitva. Nem árt a téli hideg szél a családnak. Ugyan: ki szűkíti meg az erdők odvas fáiban, a falrepedésekben, széles szájú kéményekben, csatornákban, sziklarepedésekben telelő méhcsaládok kijárcját ? És mégis szépe.: kitelelnek. , Csak a téli ellenség, az örökké kutat- gató, szaglászó egér és cickány ellen védjük meg a családokat. Ezért a kijárónyilár, elé 6—7 miliméier négyzetnyílású dróthálót alkalmazunk, amely háló megakadályozza a inéh- ellenségek bejutását a kaptárba, vagy a k’sba. Téli nyugalmukra fokozott figyelmet kell fordítanunk, mert, mig a munka időszakában a méhcsalád a maga erejéből, minden segítés nélkül megvédelmezi otthonát, addig a pihenés idejében emberi gondoskodásra szőrűit. Ezért kel1 arra törekednünk, hogy a méhes környékén egész télen át csöndesség, békesség legyen. méhek vásárlására inkább a tavasz az alkalmas idő, mert hiszen a legnehezebb eshetőségen, a telelés bízó lytelanságán átesett a család. De mert igen sokan még ma is ragaszkodnak ahhoz a szokáshoz, hogy a téli élelemmel bőven ellátott családokat ősszel vásárolják össze, szíves figyümükbe ajánljuk, hagyják a törzseket tavaszig oh, ahol megvásárolták. A méhek szállítását a mézzel telt lépek nehézségén, könnyen leszakadó esésére való tekintettel hahsszukk tavaszra. Különösen a kasos és az álló-kaptáros méhcsaládok szállítása veszedelmes a téli mézkészlettel. A leszakadó lépek megsemmisíthetik a családot.
